Testünk össze ér
ölelésem mennyit ér...
fejem válladra hajtom,
úgy,hogy a szívverésed hallom.

Közel került szíved a lelkemhez
A végtelen szeretetemhez,
Így együtt vihetjük tovább
Barátságunk Zálogát.

...

Partot ér? álmok hullámverésben
s a tikkasztó napsugár perzsel? hevében...
Jéghideg mindkét karom - fogd!
Melegítsd Édesem, neked - hagyom!
Egy pillantásod elég ahhoz,
H?mér?ddé én változom.
Zord viharfelh? lopná el a napot,
A tóhíd aranyló boltívén még ég...
Tükrén fénye szóródik szerteszét.

...

Gondolatok bennem élnek,
vers formájában megérnek,
Leírom mi nyomja lelkem
Megnyugvásom ebben lelem.

...

Nem tudom, érzed,
hogy mennyire szeretlek én téged,
kevésnek érzem, ha szóban mondom,
inkább sokszor versbe foglalom.

Sokszor érzem, kevésnek véled,
akkor én átölellek téged,
karom megpihen a válladon,
ajkam édes ajkadon.

Szívem feléd kitárom,
lásd meg örömöm és bánatom.
Szavak röpke szárnyon tovaszállnak,
feledés porába belehullnak.

...

Mónika, Játék, vagy Szerelem? Nem mindegyik érzelem! A játékoddal, azt hiszem, elveszíted Szerelmem. Kincs az, mit elveszítesz Kedvesem, mert ritka, az igaz Szerelem.

Mint kékl? virág, mi egyszer elveszíti szirmait, úgy hullajtom Érted, Én is könnyeim. Szerelmet adtam, min Te csak nevettél hetekig, de ezt most már felednem kell, hogy ne vérezzek évekig.

Szerelmem adta kezedbe hatalmad, hogy rabságba szívemet örökre megtarthasd. De fájdalmas ez szívemnek, mert érzem öröm ez Néked, ezért hát a T?led kapott Szerelmet, most megfojtom végleg.

Szerelmes csókodra, vágyakozni oly balgaság volna, mint azt hinni, talán Szerethettél is volna. Mert minden férfi az, ki meg?rül Érted sorba, hisz ezernyi szívet teszel majd így örökre nyomorba.

Oly jóles? lelkednek, látni, hogy mások is szenvednek, hogy elfelejted azt, mi is kell valójában a szívednek. Szerelmem ezernyi képen mondtam el Néked, de ha nincs rá szükséged, kérlek, pusztítsd el végleg.

Óvakodj T?lem, ezt mondtad Nékem, azt nem mondtad miért, így hát nem hittem Néked. Féltesz Engem, ezt suttogtad halkan, közben rájöttem szándékodra, szépen, de sajnos csak lassan.

Ígérem, nem fogsz Te Engem, ?rl?dve látni, kerülni foglak, inkább ?rl?djön bárki. Eleresztem hát sérült megtört szíved, hogy ne lássál sírni, így szándékod miatt, többé már biztosan nem fogok írni.

Pedig Én voltam, az egyetlen, ki megértette tetted, mond, miért bántottad szívem, mond, miért tetted. A csábítás az, mi Néked er?t ad évekig, hisz jól tudod, nincs férfi, ki ellenállna hetekig.

Jól tudtad, ez mi er?t ad Néked, látni a férfit, ki meg?rül Érted. Ez eddig tudatlan szívemmel mostanra átlátom szándékod, Te a Világra haragszol, s kik elvették árnyékod.

Kinek nincs többé árnyéka, annak nincs is teljes élete, így elveszed hát másokét, hogy beteljen életed. Szabadnak születtél, nem t?röd a vasláncot, pedig a Szerelem az, mi okozza a legszebb rabságot.

A teljes Élethez, keresd, kutasd az igaz Szerelmed örökre, mert Én,

Szeretni Téged nem tudlak, de Gy?lölni sem foglak Mindörökre.

...

N? vagyok, nem lehetek más.
Néha átok, néha áldás.
Tele hittel, bizalommal
Ölellek vékonyka karommal.
Testem vágyával hevével,
Féltetek szívem melegével.
Részem a nevetés és a sírás,
De nem fojtom el, az nekem kínzás.
Bánatomban, örömömben?
Csillogó könnyek gy?lnek a szememben.

N? vagyok, nem lehetek más.
Néha átok, néha áldás.
Érzelmes vagyok, naiv kis ösztönlény.
De úgy látom ma ez már nem igazán erény.
"Kemény az élet, legyél te is kemény!"
S egy nap kiborul az éjjeli edény.
Szeretném akkor, hogy mellettem legyél,
Er?s karoddal öledbe vegyél.
csak öt percre, hogy kisírjam bánatom,
Ne mérgezze szívem ostoba fájdalom.

N? vagyok, nem lehetek más.
Néha átok, néha áldás.
Itt fekszel mellettem,
Mégis távol t?lem...
Mondhatom mi bánt?
Mondjad, fel?lem...
Feldühít téged,
vagy csak kinevetsz!
Mondd meg, de ?szintén
Most is szeretsz?

Azt akarod kemény legyek?
Hát lángoljatok rétek, hegyek!
Égjen minden, pusztuljon!
A folyó is visszafelé folyjon!
Ne sírjak többé? ezt akarod?
Rendben, de az nem én vagyok.
Üres szívvel mindent hagyok....
Nyelem a könnyeket, elfojtom.
Még egy kicsit talán bírom.
De érzelmek nélkül élni nem tudok
Mert ízig-vérig N? vagyok.

...