Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
Kedves-sem

Miért nem jössz már, mitől félsz?
Mi kell még? Mire vársz oly rég?
Miért nem kell a segítség?
Fogd meg a kezem, mit adjak még a szívedért?

Mit tehetnék még, hisz már, rég mindenem a tiéd.
Miért nem látod ezt?
Miért nem nyitod ki a szemed?
Vedd már észre, csak te kellesz!

Első voltam az életedben,
Most meg beállítottál a sorba, hogy én is csak reménykedjek.
Miért teszed ezt velem?
Miért vagyok csak egy játékszered?


Látom csak a bosszú vezérel ismét tégedet
Ki az ki elvesz tőlem, ki az ki miatt elfordítod a fejed?
Adtam mindent, amit csak tudok,
Te meg csak a hátadat mutogatod.


Oly sok a kérdés, hát miért nem válaszolsz?
Ha nem kellek már, ne ránts vissza folyton.
Engedj, értem ne lángolj,
Mert ennél még a pokol tüze is kevésbé fájó.



Hibás vagyok belátom, de hidd el nekem kedvesem,
Csak a boldogságodat kerestem.
Keresem most is, de ki az aki neked nálam többet ad?
Mutasd meg és fejemet hajtom előtte majd.


Megköszönöm neki, mert megérdemled a legtöbbet,
Csak kérlek, ne sírva kelljen elmennem.
Melletted minden sokkal könnyebb,
Miattad még a reggeleim is sokkal szebbek.


Érted értelmet nyert, hogy felkeljek reggel,
Hát miért hagysz most cserben?
Ha szerinted én ezt érdemlem akkor súgd a fülembe,
Neked még ezt is elhiszem.

Mondj már valamit, mert megöl a sötétség csendje.
Ha nem vagyok elég,
Akkor lökj el, ne légy velem ennyire kemény.
Ennyi elég.

Ne kínozz tovább,
Mert lassan a várakozási idő lejár.
Olyan lassan bújtál belém, mint az első hópehely egy téli estén,
De olyan gyorsan elmész, mint a zivatar nyár közepén.


Ne menj még el!
Ne hagyj magamra!
Vigyél magaddal!
Csak te vagy aki szívemben van.

Sebet ejtesz lelkemen,
Bele vésed nevedet.
Mondd, hát mit akarsz?
Vége van ma, holnap,tán jövőre, mondd, meddig tart?


Meddig ejtesz fogva reménytelen várakozással?
Van még veled dolgom
valami ezt ordítja belülről,
De a távolság közöttünk csak egyre nő.

Látom a szépet,
A jót, mi volt, mi lehetne,
Látom benned azt is amit te csak keresel,
Hát vedd észre!

Be kell látnod neked is, hogy ez így nem mehet,
Csak mond már végre ki, hogy Menj el és vissza ne gyere!
Ne kínozz tovább azzal, hogy tartalékba elteszel.
Várok rád még, nem tudom meddig, de leszek.

Itt vagyok, akarlak, De látom téged ez nem izgat,
Akkor hazugság minden mi kettőnk közt elillant.
Hazugság minden, mit elképzeltem,
Hazug az összes szó és hazug az összes perc.

De legyen hát hazugság, gyötörjön fájdalom,
Csak akkor még utoljára adj egy hazug pillanatot.
Csak egyet és vége, többet nem látsz,
De a sok szép emlék akkor is örökre velünk száll.


Égő szívem még mindig vár,
Fájó lelkem csak téged lát.
Eszem azt súgja: maradj még,
A szívem is azt mondja, hogy engem kérsz.
...
Lévai Mónika
Szívből jött kívánság
Azt kérdezed, mit szeretnék,
mi a vágyam énnékem?
Hisz ismersz, tudnod kell,
hogy a vágyam te vagy nékem.
Sok éve már, hogy a sorsunk
összeforrt, s szívünk fellángolt,
de a vágy, mi velünk volt,
mindörökre összekovácsolt.
Szeretnék mindig a földön járni,
sok mindent meglátni,
boldogságban, békességben
veled együtt megöregedni.
Vénült kezem, kezedbe fonni,
csodás múltunkról ódákat zengni.
...
Szeretlek,
Szívből jött kívánság
Azt kérdezed, mit szeretnék,
mi a vágyam énnékem?
Hisz ismersz, tudnod kell,
hogy a vágyam te vagy nékem.
Sok éve már, hogy a sorsunk
összeforrt, s szívünk fellángolt,
de a vágy, mi velünk volt,
mindörökre összekovácsolt.
Szeretnék mindig a földön járni,
sok mindent meglátni,
boldogságban, békességben
veled együtt megöregedni.
Vénült kezem, kezedbe fonni,
csodás múltunkról ódákat zengni.
...
Vágyakozás
Mónika, Nem lehetsz Te boldog, ha azzal vagy szüntelen, Ki nem jut eszedbe, s nem hiányzik esztelen. Te az vagy, Ki hiányzik szerető szívemnek, mert rád gondolok folyton, kívánlak szüntelen.

Vénusznak vagy Te gyümölcse, ki oly sok gyönyört adhatsz, Vágyom testedre, hogy mind e gyönyört megkaphasd. Fényességed, mint hajnalcsillag mutatja az utat, csillagként ragyogja be örökre álmaim, s az utam.

Mond, miért Vágyom, miért gondolok rád minden nappal s éjjen át? E gondolat mi emészti fel testet, lelket, nappalt, s éjszakát. Az, mi jelenti, boldog lehetek Véled, nem más, mint, hogy Szeretlek Téged.

Boldogságot látok mindennap szemedben, csak szeretném remélni, hogy Tőlem Kedvesem. A Boldogság az, ha felgyorsul szívünk, mert Ki velünk van éppen, az, kedves Nékünk.

Boldog lehet az, kit szívből szeretnek, de még inkább az, Ki szívből szerethet. A Boldogságnak ára van, mit nem mérlegel Szerelmes, de értelme volna ?e, ha többé nem lehet Szerelmes?

Veszélyes magaslat mit megmászni készülök, ha nem leszel mellettem, egyedül szédülök. Mert szédülök a magasban, ha egyedül kell másznom, ha Velem tartasz Kedvesem, megtörténhet Vágyam.

Érjünk fel Együtt a Csúcsra, ez minden Vágyam, teljen be Szerelmünk egy folytonos Vágyban. Folytonos Vágy, mi gyötri lelkem szüntelen, hisz Velem vagy mindennap, de Te, nem szerethetsz engem.

Szerelmed Nékem drága kincs, mit veszítenem nehéz volna, mert feledni Téged, szinte őrültség volna. Őrült az mind, ki Szerelmet ad, mert fájdalmat okoz néki, ha Szerelme azt másnak ad.

Ha Vágyaimmal egyedül is maradok örökre, Én akkor is,

Szeretni foglak, Mindörökre.
...
Fekete szívből
Létkarmai hamar, ha mar, a karma kér,
húsvérből valóm értedé-e, aki érted él.
Testéből kilépet lélekként, szállok feléd,
így hamarabb ölel át, az örök szenvedély.

Ajkadra tapadva, utolértem önmagam,
dobbanó szív szavalja, minden szavam.
Boldog áldás szikrázótekintet, fényeden,
Permetegben szemtől szemben, szerelem.

Alaptalan világpillérje remeg, hasztalan,
eggyé teremtve, nemlétező a bizonytalan.
Bársonyként békésen vállamon megpihen,
hajfürtjeid selymét simítva biztonság, igen.

Egymagammal halni vágytak takart tagjaim,
lándzsába dőlnék kincsemért, megért a kín.
Magamba szívom bőröd illatát, a könny ered,
tisztán érezve tudva mit jelent, viszontszeret.

Szökőkútcsobbanásnál beteljesít hullt csillag,
kívánságtitkainak fényei, bennünk ragyognak.
Rózsaszínfelhőt-lenlebegésben szeszélytelen,
végtelenedő időtanúink s a sors velünk, jelen.
...
A Kolosy téren
Álltunk ott a megállóban
sárga rozsdás fény alatt,
akartam én valóban,
hogy a csókunk elmaradt
meginni a vállaidról
azt az őszi lanyha estet,
mit a kordválladra festett
a fel-le öltöztető, feslett
gondolat, és csak húzott-vont
magához a tested,
míg a szemed lestem,
azt a barna puha plédet,
istenemre mondom,
nem láttam még ilyen szépet,
ahogy rám néztél,
a pléddel ölelőn betakartál,
akkor azt hiszem, akartál
te is, nemcsak ott állni
a buszra várni,
hanem összefolyni, összezárni,
de menjünk csak vissza
a szemeidhez Drága, mert issza
őket ám az én szemem
olyan vágyó, olyan tiszta
mi belőlük sugárzik át a huncutságon,
hogy órákig csak nézném,
ahogy nézel velük
- ki nincs velünk, az ellenünk! -
ölelkezzünk gyerünk, gyerünk
itt a felgyúlt platán alatt
felgyűlt a sok gondolat,
meg zsebre dugott érzést
bújtató kérdés,
hogy hogyan is állunk
mi most voltaképpen, nahát!
beszélget a vállunk,
amíg a buszra várunk,
mert a szánk a szóra ráunt
úgy maradtak csonkán,
ahogy megcsókoltál
a sárga rozsdás fényben
a Kolosy téren.
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó