Kedvesem!
Bevallom Neked! Nem tudok Nélküled élni! Nem tudok Nélküled létezni! Tiszta szívemb?l szeretlek Téged! Tudom sokszor megbántottalak, de csak azért mert az igazi érzelmeim idáig nem mertem kimutatni Neked! Rettegek hogy valaha is egyedül hagysz! Félek hogy elveszítelek! Ha bár megígérted Te is és én is hogy örökre együtt jóban-rosszban eggyütt leszünk! Én tartom magam hozzá és SOHA el nem engedlek! Túlságosan is sokat érsz nekem ahhoz hogy elengedjelek! Életem végéig harcolok Érted hogy velem legyél!
Én nem vagyok tökéletes, ahogy senki sem! És most sem értem, hogy lehetsz velem! De megbecsüllek érte! Te tökéletes vagy és hiszek Benned! Hiszek abban hogy örökre velem leszel, én pedig Veled lehetek! Tudom, sok nehézségen fogunk még keresztül menni, de minden akadályt legy?zünk ahogy eddig is tettük! Jöhet bármi, MI elbánunk vele, hisz mi ketten legy?zhetetlenek vagyunk! Te adsz er?t, hogy mindent kibírjak és Érted bárkivel megvívjak! Szeretlek Téged, bármi is legyen! Soha nem fogom elengedni a kezed! Te vagy a lételmem, mert Nélküled nem élek!
Elkell mondjam: Tiszta Szívb?l Szeretlek Téged Álompárom!

...

Szeress ha fáj, ölelj, s utálj.
Mert amit nem látsz, az nem fáj.
Amíg ölelsz, addig nem kár.

De ha egyszer elengedsz,
az életeddel fizethetsz.
Mert akkor meglátod a valóságot,
amid volt, csak hazugság volt.

De ha örökre velem maradsz,
egy gyönyör? Világot kapsz.
Gyere velem, s megígérem,
az álomvilágból valóság lesz.

...

Nem tudom hogy mióta szeretlek
és mi végre, de szeretlek.
Sajnálom ha sokszor megbántalak,
de tudd, akkor is imádlak.
Telnek a percek, múlnak a napok,
egyre jobban igyekszem,
mégis ugyanott tartok.

Ahogy az ajkad az ajkamhoz ér,
a szívemben érzem te vagy a vég.
Te vagy kire mindig vártam,
ha elhagysz, elveszek a nagy Világban.
Ezért kérlek téged,
maradj velem végleg!

...

Sötét egy év áll mögöttem,
Egy leányzó szívét összetörtem.
Soha nem tudom feledni,
Ez életem végéig fog kísérni.

Félve remélek el?re,
Jobb leszek vajon jöv?re?
Foghatom-e majd két kezét?
Becézhetem-e még nevét?

Remélem Isten segít majd,
Halálomig majd velem tart.
Szeretne engem újra?
Gy?r?t húzhatok az ujjra?

Remélem fogom még ölelni,
Hogy tudok neki meg jó lenni.
Vele tartanék mindenben.
Segítsetek kérlek mind ebben.

Okoztam én már elég bajt,
Engem komoly érzelem hajt.
Talán nehéz felkutatni,
Lehet nem tudtam kimutatni.

Nem tudom mit képzelek.
Miket szül meg a képzelet.
Fejed vállamra hajtanád?
Kopoghatok szíved ajtaján?

Zuhanok egyedül a sötétbe.
Lesz olyan aki majd segíthet?
Teher nyomja a vállam.
Minden b?nöm bántam.

Tudom, én tehetek az egészr?l,
Ezért is bánom egy részr?l.
és a tudat ami feldúl,
Hogy szívem utánad koldul.

Veszélyes vizeken evezek.
Eszem teljesen elveszed.
Tiéd lennék én örökre,
Csak fogadj kérlek örökbe.

Azt hiszem ennyi elég lesz
és egyszer az élet jobbá tesz.
Biztos soha el nem feledlek,
úgy érzem én téged szeretlek.

...

Utállak, mert játszottál velem!
Elhitetted, hogy lehetsz a mindenem.
Csak egy játék voltam neked, kit kedved szerint manipulálhattál.
Sokszor mondtad, hogy velem lennél.
Utána mégis nemet mondtál!
Ebben hol a kegyelem?

Összetörted szívemet nem egyszer, nem kétszer sok ezer darabra.
Lettem volna szeret?d a virágzó tavaszba.
De te nem láttad, mit titkolok magamba.
Utáltalak ezért, mert csak egy játékszer voltam számodra.

...

Minden napom porrá hullt, nem volt semmi értelme.
Aztán váratlanul beléptél az életembe.
Szavakkal csábítottál, közben beléd estem.
Aztán meg pofára megint, összetört a szívem.
Még hallgatom sokszor a szerelmes dalokat,
Szeretném még egyszer hallani a hangodat,
Nem tudom mi lett velem, mit tettél te velem.
Versekbe foglalom minden egyes érzésem,
Minden érzést, mit kiváltottál bel?lem.
Megtanítottad azt: mi fontos az életben!
Mindenegyes emlék mi kett?nk közt volt, megfakult,
Nem maradt már meg semmi, csak egy fekete folt!
Rágyújtok egy cigire, a történet már véget ért,
Törött szívvel továbblépek, s könyörgök a holnapért.

...