Kezemben keser? szirmok,
virágod hulló szirmai...

Ó,
tudom én,
hogyne tudám, hogy
"elhull a virág, eliramlik az élet",
ám ez a vers
örökké fog majd vallani
szerelmünkr?l,
mely egyszer az id?ben,
vágytól és álomtól
fölfénylett,
hogy egy sápadt harangvirágban
megkonduljon értünk
Isten fenséges
zsoltára.

...

Ugyanaz a fájdalom
Ugyanaz az érzés
Ugyanaz vagyok
Csak veled egész

Egy éve hogy megismertelek
Egy éve szólnak szívemben versek
Azóta nem felejtettelek
Mert egy éve hogy szeretlek

Azóta rád gondolok
Mást már nem akarok
Azt akarom hogy örökké veled legyek
Hogy a világ a miénk legyen

Az érzések nem múlnak
Az életem csak te vagy
Akarok örökké veled lenni
De nem akarlak elveszíteni

Kérlek maradj velem
Szép kedvesem
Az élet csak veled szép
Nélküled nem vagyok egész

...

Versedet olvasva szívem félelemmel és boldogsággal telt meg,

de eldönteni még nem tudom mely érzés az er?sebb.

Te is tudod......

Lopott órák , lopott percek, hogyan lehetnénk így mi eggyek ?

Úgy vágyom rád ahogyan vágy még létezett, nem is értem miért

történik velem mindez?

Nem állhat közénk senki,hiszek már neked,hogy kezdesz ...... lenni.

Neked tudnod kell, hogy én mit érzek,ha a szavaim össze-vissza is

beszélnek.

A szó nem kell hozzá, ha az érzések a szavak helyett is beszélnek,

Mi lesz velünk ?

Csak a sors tudja ahogy kérted ne is beszéljünk err?l soha!

Bízzuk magunkat egymásra s erre az er?s mindent elsöpr? vágyra.

...

Ha szavaidra gondolok, tombolnak a hormonok ,

verset írsz , s tagadod hogy szeretsz, de Én tudom,

hogy az életünk csak egymással lesz kerek.

Miért félsz a szemembe nézni ?

Hisz tudod,hogy \\\" nem harap a bácsi \\\" ,

de ezt már ugye nem kell idézni !!

Megpróbáltalak leveg?nek nézni,

de rájöttem hogy leveg? nélkül nem tudok élni.

Csókod ízét még mindig érzem, mert feledhetetlen minden perc

mit , Veled tölthettem el.

A versemnek minden szava igaz, mert csini vagy s kedvellek, és

éjjel-nappal ölellek.

Puszika !!

...

Te voltál versem virágzása,
A fájdalmak útja hozzád vezet,
Elapad mosolyom forrása,
Ittam csókodat, verejtékedet.
Egy fuxosért azt mondtad: \" Ég veled! \"
Homlokod holdja már nem enyém.
Míg tébolygok, szakállam megered:
November hava vágtat felém.

Nem kértelek a számadásra,
Kínjaim odván darázslik szemed,
Kancsal vágyad hulljon a sárba,
Fullasszon értem az emlékezet!
Vedd észre versem, ez örök jelet,
Dallá lesz a megcsúfolt remény,
S mert szívünkt?l sorsunk rendeltetett:
November hava vágtat felém.

Mit ér a csók, ha nincs virága?
Az ölelés, ha csupa rémület?
Benned szárad el szívem ága,
Késemb?l kihull minden gy?lölet.
Szerelmed tán csak a pénz, úgy lehet!
S meggörbülhetek dalt zengve én,
Árverezik már rég a lelkedet.
November hava vágtat felém.


Ajánlás:

Vedd szavaimat, mint a kenyeret,
Hadd ropogjanak fogad hegyén!
Mennyei máglyán égnék el veled:
S November hava vágtat felém.

...

Nézel engem, de mégse engem látsz,
Mosolyogsz rám, de nem rám vágysz.
Beszélek hozzád, de inkább csókolnálak,
Minden percben veled lennék, karolnálak.

Szenvedek, mert nem csókolhatlak meg téged,
Titkolnom kell ezt a vágyat, és félek,
Félek, hogy egyszer rájössz mit érzek,
És ezért nem beszélsz majd velem.

Nem vagy szabad, és én sem vagyok,
Belemászni más életébe, nem akarok.
Tudom, ha megcsókollak te nem viszonzod,
Ezért inkább nem csinálok magamból bolondot.

Ha egyszer látod ezt a verset, és tudod rólad szól,
Hidd el nekem, nem kell más, csak egy csók.
Ha ezt megadod nekem, abban a pillanatban boldog leszek,
Elrakom azt a pillanatot, és örökre elfelejtelek.

...