(Tíz szavasok)
Míg -amúgy- folytonos a lélegzésem,
Addig tart az én reménységem!

(HIAQ)
Reményem bennem él
Míg szívem dobog s lélegzem.
Remény nélkül nincs lét.
*
(sedoka)
Lélegzetvétel -
Szád sarkában remény ül,
Élni, élni, élni még!

Lélegzetvétel -
Nélkül élni nem lehet,
Reményt ez szabályozza.
*

Amíg tart az én reménységem,
Addig -amúgy- kerül a végzetem!

Míg remény él bennem
Élni érdemes! Van miért...
Elkerül végzetem.
*
Végzet elkerül -
Ha lélegezni tudsz még,
És érted az élet: szép.

Végzet elkerül -
Csak életedben szépen,
Lélegezz. Adj levegőt!
*

Ha nem kerül el engem a végzetem,
Beteljesül... a tehetetlenségem.

Ha végzet nem kímél
Ellene tenni nem tudok.
Nem menthet meg senki.
*
Ha nem kerül el -
Halál majd lélegeztet
Mesterségesen, lassan...

Ha nem kerül el -
Lassul lélegzetvétel...
Halál lesz majd a mester.
*

Vecsés, 2018. aug. 4. – Szabadka, 2018. aug. 7. – Mórahalom, 2018. aug. 8. –Kustra Ferenc József– a tíz szavas verset én írtam, a HIAQ –kat Jurisin Szőke Margit. A HIAQ -k címe: ”Míg szívem dobog”. A sedoka -k Farkas Tekla munkája.

...

(3 soros-zárttükrös)
Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék,
Inkább otthon a lét nyugalmában az ablakon át, jól kinéznék…
Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék.
*
(Leoninus)
De! Én csak a közeli erdőben vágytam szabadságra, merőben.
Gondoltam, hogy sétálok délután, aztán nekem lett rém-délután.
Így nyárelőn már sok és nagy a lombozat, a messzire látás lefagy.
Én is inkább néztem az őzeket a viháncolásokat, meg őzgyerekeket.
Nem volt gyanús jel, nem dörgött az ég, így ravaszságból volt elég.
Hirtelen zuhogni kezdett a vérmes eső, nagy cseppekben ütött ő.
Ez semmi, de rám rontott egy szélvihar, mi vizet az arcomba kavar.
Nyakamba is befolyt, fenekem is úszott, meg a víz már cipőmben állott.
Próbáltam elbújni, de persze nem volt hova, őzeknek meg van vízálló bundája.
Kis tisztásra valahogy elértem, csodára vártam fölnéztem!
Felhőket a vihar már el is söpörte, de még úti-cseppeket biz’ rám mérte.
Próbáltam kitalálni szerencsével és lám sikerült is szerencsével…
*
(Septolet)
Hazaértem,
Ázott létem
Fürdőkádba gyömöszköltem…
Megmenekültem…

Délutánon, már csak nevetek,
Vízbe beleesek,
Abban elténfergek…

Vecsés, 2022. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. [’Leoninus’; a verssor közepe a sorvéggel rímel.]

...

A forró nyárban…

Most voltam az udvaron, néztem felhőket csodálkozón.
Fess látvány a fönti tájon, én majd’ elájultam… csodálkozón.
Ritkák, de sok a nagyobb felhő és mint fehér tortahab felhő…
Ritkák és gyorsan repülnek, itt lent is fúj, levelek repülnek.
Nyugati szelet jósoltak délutánra, felhők fütyültek jóslásra!
Nagy volt az ő hajtóerejük, gyorsak is voltak, feltűnt, hogy rohantak.

Láttam, hogy a lejjebb lévők és a fölsőbbek más irányba menők.
Az alsók délnyugatra, a fölsők délkeletre, lehet, hogy önzők…
No, de én még ilyet soha nem láttam, csak néztem és vártam...
De körbe mindenhol így volt, mindenhol… szél, ujjal kirukkolt…

Közben sütött a nap is, én meg álltam és jólesőn napoztattam hátam!
De aztán berohantam TV -hez, hogy beérkezek a Forma 1 versenykezdéshez!

Vecsés, 2022. július 10. – Kustra Ferenc József - íródott: leoninusban, mint önéletrajzi mű.

...

Fekszek a réten, finom, vastag fűben,
A szél nekem sóhajtozik a fűben.
Velem van… őrült magányom... a fűben.

El vagyok dőlve a szépen hullámzó, nagyon sűrű pázsitban,
A szél nekem sóhajtozik szinte pánikban, vastag pázsitban.
Velem itt fekszik a megveszekedett magányom a pázsitban.

El vagyok fekve-nyúlva csukott szemmel, a vastag gyepen,
A szél mozgatja, sóhajtozik nekem, végig a gyepen.
Velem van párban és közben engem vegzál itt a gyepen.

Vecsés, 2019. december 9. – Kustra Ferenc – inspirált variációk önrímes versszakokban

...

Néztem ki az ablakon…

(Senrjon)
Tudhatnám van-e neki
Komoly ok, nyájasságban ríni?
Könnyei hulltak.
*

(Senrjú duó)
Láttam, változott
A nyájassága gyorsan.
Könnyek kopogtak.

Jaj! Felfigyeltem,
Szuszogás érdes hang lett!
Csak nézek! Hörög…
*

(Apeva)
A
Vihar
Mutatta
Már vicsorát.
Neki állt följebb.

Vecsés, 2021. június 12. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.

...

Hallgass magadra,
Hallgass a múltadra,
Bízd magad bizalmadra.
Építs belső tudatodra,
Fölöset ne vegyél válladra,
Ne hagyd tenmagad a fájdalmadra.
Ülj ki bátran az életkarzatodra,
Jobban hagyatkozz a belső sugallatra,
Ha baj ér, veszteséged van, fogd magad hadra.
Állj ki, és ne hagyd, hogy belelökjenek fagylaltba,
Már megvan és nem csap be téged, hallgass a múltadra,
Emlékezz a múltban, már összegyűlt sok tapasztalatra.

Vecsés,2018. június 27. –Kustra Ferenc József - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet "A".

...