Ironikusan: Ukrajna a megvalósító ország, de elfogyóban van…

Vajon élnek-e még a holt lelkek? Vagy ők már a kutyának sem kellenek?
Mondhatnám, csend uralkodik felettük, megnézni őket most odamegyünk.
Vettünk föl közömbös nyugalomból védőruhát… ’a máriáshuncutját’.

Egy kanonok is velünk akarta magát jönni, de mondtuk: ’maradj csak Öcsi.’
Mi már hallottuk, az holt lelkek már nem igénylik az imát: ’azt a hétszázát.’
A fronton éjjel le kell csukni szemed, hogy a sok mocskot ne érezze a lelked…
Ilyenkor igy már nem van már valóság, de érezni, holt lelkek nyújtják parolát…

Nappal arcok hirtelen bevillannak, az egységgel meg őrmesterek alakiznak.
Persze régebben öket is megölte egy akna, igy a többiekkel itt maradva…
Nincs felhős ég, akkor van melegítő napsugár, de nincs ló elé fogható batár…

Ha tűzszerész trehányan dolgozik, sokat nem gondolkozik, beáll és alakizik…
Van itt még egy régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy, két éve már csak egy gépagy.
Jól megnéz minket, nem is tud hova tenni, értetlen, mért’ kell nekünk itt kóricálni?

Hátulról jön egy biciklis, a robbanás-göröngyök nem otthoni fotel könyöklők.
Majd elsírom magamat, kanonok mily' hithű! Marhája: rövid vagy hosszú életű?
Küldöm egy mozgó sirhanthoz, kanonok áss! Épp’ jön ki egy újabb holtlélek… imához!

Nekünk gyorsan telnek a napok és látjuk, sokkal nagyobbak az alakízó sorok…
Régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy pusmogott... besorozna, magában morgott.
Kanonoknak mondtam, fogd cajt’! Irány hazafelé, jövünk mi is... mond el ki igénylé…

Itthon tör rám a gyalázat, nem fekete-kos alázat… 3 napig is tömték tarsolyokat…
Hajnalban kutyánk nyűszít, fölijedek, emléket nem keresek, kiutat meg nem lelek…
Gazdag gyerekek nyáron egyetemre járnak, létüket meg csak úgy, mondják pazarságnak…

Vecsés, 2024. május 30. – Kustra Ferenc József, írtam: Tiszai P. Imre „Holtak és az élők” c. ötletadó verse ihletésével. Ezt a borzalmat álmodtam… gondoltam is egyet, nektek leírtam! (Valóságban: Ukrajna a Kreml előtti főtéren alakíztatna…)

...

A behívattak: a már olyan régen a fronton ott vesztek utódjai…

(alloiostrofikus versforma)
Hadvezérről? Nem zengek én egy ölös ilyenről…
Háború szervezőjéről? Sohase egy ilyenről!
Kinek a nevét örökre az ölés tartja a magasba…
Kinek a neve már alapba is lángol a jó magasba…

Én csak az helyes hétköznapi emberről… zengek.
Hogy az ők képviselői, ha jót-szépet zengnek.
Én az egyszerű bevonuló emberről zengek
Mert én megtudtam, máris kapott behívót… rengek!

Ki volt készíve neki nehézgéppuska, miből harci lónak egy elég vala…
Á… nem kellett cipelni, de ha az ellen ekkora csulónak ment neki… vala.
Kit meg volt… az első napon egy bomba majd’ eltalálta, örült, hogy van egy lába.
Másnap műtét, sok havi kezelés, fél évig haza sem mehetett, volt sorsába.

Végül hazavitték, ahol bombánál biz' nagyobb meglepetés várta.
Közben már az özvegye más felesége, más a gyerekei apja.

Igy biz’ fejre állt a világ, ez meg, meg sem rettent, mert ez az itthoni csatatér…
A katona meghalt bánatában és fájdalmában… talán fent… a végtelen tér.

(senrjon trió)
Már senki nem emlékez,
Lett ő ismeretlen katona.
Még él családja?

Nem emlékszünk gyerekre
Meg nem a férjezett özvegyre…
Kicsik felnőttek?

Fonton még hány ilyen lett?
Holtra lőve vajh' min kesergett?
Háborús héják!

Vecsés, 2016. 09. 01. Kustra Ferenc József – Európa pont hevesen készül egy ilyen háborúra s ez ellen írtam.!

...

Hétköznapi pszichológia…

(Szakversszakban)
Az ember nagyon furcsa faj, eredendően a lelkéből,
Könnyen, gyorsan és tartósan haragszik egyfolytában.
Van, hogy haragszik akkor is, ha kifogyott lehetőségből
Mert
Könnyebb haragban élni, mint hinni megbocsátásban.

Harag sokszor hibás magatartás, oly' nagyon... élet hévből.

Vecsés, 2018. november 6. – Kustra Ferenc József

...

Hétköznapi pszichológia…

(Szakversszakban)
Valakire megharagudni és annyiba hagyni… lesz, marasztaló ítélet…
Neked, nem visszaharagudni kell! De, megbeszélni!
Ha párod az illető, beszélj vele és firtasd, hogy a kapcsolat mivé lett.
Mert
A haragod marad és lebetegít. Mért akarsz így élni?

Mond neki, hogy beszélni kell és Te nem akarod túlfeszíteni élteteket.

Vecsés, 2017. június 25. - Kustra Ferenc József

...

Konkrétan: reményem nem teljesül…

(3 soros, zárttükrös duó)
Felébredt estére egy régi álmom,
Jó lenne, éjjel lenne ez az álmom…
Felébredt estére egy régi álmom.

Nekem fontos ez az ügy, de sok éve nem teljesedik,
Lelkem csak sír, a beteljesüléstől nem fényesedik…
Nekem fontos ez az ügy, de sok éve nem teljesedik.
*

(senrjú)
Már öregszem és
Nem lesz ebből már semmi…
Remény meg... marad!

Vecsés, 2023. november 17. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.

...

(bokorrímes trió)
Születésem pillanatában szóltak az istenek, sorsod lesz a szenvedés,
Aztán ha majd, az életben neked ez nem lesz elég, legyen sorsod, keresés.
Neked aztán így az életben ki is derül, ahogy élni fogsz, az lesz mesés…

Hegyek alján, fenyves tövében,
Rejtőzködik csöndben, szerényen,
A mi kicsi házunknak a fasor a fala,
Hallani, mikor repül a béke angyala.

Sokat csak bolyogva, talán számkivetve
Lelék rá, a kicsinyke lélekszigetre.
A jövőbeni nagy pihetőszigetre.

(önrímes)
Sok gyász után, most örökké hű karodba pihenhetek,
Sok viharzó görgeteg után, csak veled pihenhetek…

(leoninus trió)
Ah! De mi bánt? A szívem hevesen megrendül, a fenyvesünk fátylán keresztül,
Egy rémes látomány, valami rút szárnyalak nézése a heveny izgatmány.
Ijesztően csattogtatja a szárnyát, körém tekeri fénylőn-sötétlő árnyát.
A végzet, mely bölcsömnél születéskor állott, akkor kimondta a súlyos átkot!
„Részed legyen a súlyos szenvedés, üdvöd álom, eztán meg jöjjön szenvedés…”
’Álmodban jöjjön el a szétesés, majd ébredés, mit kövessen zord ébredés…’

Jöjj hát te gonosz sors, mutass arcot, majd én fölveszem veled a harcot.
Nem hajtok én fejet csak úgy gyáván, inkább haláltusa lesz, a vártán.
Nem fogsz elbánni könnyen velem, bár sajtolod kevés-keserves könnyem!

Tudom, hogy végül lassan széttiporva, megsemmisülten hullok porba,
Vaskezed által tudom, végül legyőzetve… küzdésben elvérezve…

Vecsés, 2020. május 3. –Kustra Ferenc József- íródott: Békási Helén (? -?) azonos c. verse átirataként, alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként!

...