A létfantázia kérdéseiről versben és HIAQ –ban írt a szerzőpáros

Jó lenne kislánynak lenni,
És mindent elfelejteni,
Gond nélkül élni, nevetni,
Boldogan felhőt kergetni.

Indul reggel, múló
Szeszéllyel, kedvünk még alszik.
Napfény-sugár ébreszt.
*
Tavaszi szellővel futni,
Minden kis virágot tudni,
Ahol szép, oda eljutni,
A sok rosszat átaludni.

Fonok vágyaimból,
Napfény tűzén át, koszorút.
Derűsít, árnyjáték.
*
Porba szíveket rajzolni,
Nyári záporban táncolni,
Égre szivárványt mázolni,
Szeretetet varázsolni.

Hitünk, örökké áll,
Ő vakolat, élet-vártán.
Szárnyát bontja jövő!
*
Mindenben szépet keresni,
Boldogság titkát ellesni,
A szívet hagyni, repesni,
Rögös úton nem elesni.

Sorsunk, lohol velünk,
Fogja kezünk és vezetget.
Sőt, terel, mint gulyás...
*
Álomszép jövőt tervezni,
Az élet csábját élvezni,
A kedvesnek csak kedvezni,
A jót nem hagyni, elveszni.

Hálát pillanatnak!
Azért, mert segített, óvott.
Pillanat… légy magad.

*
Csak még egyszer ezt átélni,
Öregséggel megbékélni,
Ha a végén le kell lépni,
A haláltól sem kell félni.

Ravatali csendben,
Koszorúk is elhervadnak.
Majd, minden elmúlik.

Szabadka, 2017. július 19. - Vecsés, 2017. augusztus 13. - –Jurisin (Szőke) Margit - a vers, az én írásom! A HIAQ -kat a versszakok alá, szerző-, és poétatársam Kustra Ferenc József írta.

...

(3 soros-zárttükrös duó)
Ahogy észlelem a végre munkába állt napot,
Nyugvópontot ér el a lelkem, ez új állapot…
Ahogy észlelem a végre munkába állt napot.,

A vér szava hív, télnek vége, zöld szín győz, tovább ne enyésszek,
Élettelenséget, ez időtájt’ egyáltalán nem remélek…
A vér szava hív, télnek vége, zöld szín győz, tovább ne enyésszek.
*
(senrjú csokor, félhaiku-láncban)
Napok, illatok,
Tán’ új világban lakok!
Újuló napok…

Elment hóvihar,
Újra a nyári lakok!
Újuló napok…

Elvánszorgott a
Hideg. Más szelek fújnak!
Újuló napok…

Éjszakára, már
Nem kell vastag takaró!
Újuló napok…

Világoszöldek
Jellemző élet-színek!
Újuló napok…

Rózsa illatok,
Meg még orgona is kezd!
Újuló napok…

Vecsés, 2020. december 26. – Kustra Ferenc József – íródott; tavasz-kezdetre alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.

...

A tavaszi szél kergeti a vetésbe kószált bárányfelhőket,
Föltehetően, szeretné hátulról kicsit megrugdosni őket!
*
Tébolyult a szél
Új létnek, vadul örül.
Kék ibolya él.
*
Szél végigfut
Erdőn, barázdák során…
Friss illatot hord…
*
Szemenszedett az eső, mit összesöpörtem betonról,
Mert úgyis kevés… szárazságot nem veri le homokról.
*
Szakadó eső
Áztatja megújhodást.
Szomjas növények.
*
Utolsó vízcsepp
Is leesik, már vége.
Növényfejlődés.
*
Tavasz az, ha kigombolt ingnyakkal megyek a viharban?
A vad szél meg befúj hónomig, meleget pazarlóan?
*
A szél citeráz,
Felhőnyájat terelget.
Friss levegőt fúj.
*
Kikelet dühöng,
Minden megújul, frissül.
Szép az újhodás.
*
Aztán ha alsómig elázok a már langyos esőben,
Tavaszi szél megszárít? A dolga, ez eredendően?
*
Melegség tölti
Meg a tájat, szíveket.
Hideg feledés.
*
Már szép a tájék,
Szél meg melegen csókol.
Fűben mezítláb.
*
Te tavasz! Úgy látom, te vagy a megújhodás könnyű parafa kérge,
Biztos, hogy te vagy a megújhodás, szélfútta parafa medencéje…

Vecsés, 2018. január 2. – Kustra Ferenc József – íródott: 2 soros versben és senrjú -ban, önéletrajzi írásként.

...

Végre! Az idén is eljött a tavasz,
Reggel köszöntek a madarak; szevasz.
Madár csivit a csalhatatlan jele,
Végre ideért a tavasz eleje.

Levegő melegszik,
A hideg öregszik,
Életritmusunk növekszik,
Tavaszi zápor leesik.

Vecsés, 2015. február 26. –Kustra Ferenc József- írtam: Versben és 10 szavasban…

...

Ez az időjárás, roppantul, nagyon jő! El is...
Nem a véletlenek összejátszása és csakis…

(3 soros-zárttükrös)
Eltévedtünk az élet kövezett országútján,
Most haladunk a sors sártócsás, vizes föld útján…
Eltévedtünk az élet kövezett országútján.
*
(Septolet)
Jobb már idő,
Mínusz családfő
Nem jő.

Kiskabát kellő,
Menő!
Lelkem epedő,
Nyár jő?
*
(Senrjú)
Nekem az is jó,
Ha előbb, tavaszodik!
Tavasznyíláskor!

Vecsés, 2020. február 12. – Kustra Ferenc – íródott: Alloiostrofikus versformában.

...

Növényzet kikel,
Ez természet csodája.
Vad illatmámor.
*
Pattannak rügyek,
Szép szirmuk már bomlik.
Ez a kikelet.
*
Már zöld a bokor…
Lassan, kizöldül a fa.
Kikelet zöldes.
*
Az árokparton
Nő család, terjeszkedik.
Vándor tapossa.
*
Élet hírnöke,
Régen várt virágeső.
Illat fergeteg.
*
Még alszik a fa,
Hold vigyázza az álmát.
Idő melegszik.
*
Hóvirággal jő…
Már várva-várt új élet.
Szél már langyosas.
*
Fagyok már múlnak,
Didergés lassan szűnik.
Rügyek pattannak…
*
Friss szellő suttog,
Kelni kell, új élet van.
Lélek is vidul.
*
Langyos szellő jő,
Virágillattal tele.
Allergiások.
*
Sziromeső van…
Mindenhol a fák alatt.
Virágzás árad…
*
Rügy bontattatik,
Elhatalmasodik, lét.
Nem satnya termés.
*
Nyíló falevél
Élet új üzenete.
Kikelet közelg.
*
Kertben fűszőnyeg,
Közte, kutyatejfüvek.
Sziklakert éled!
*
Kövek között nő
Piciny virág. Bokor lesz.
Kezdődő élet.
*
Fűszőnyeg zöldül.
Sziklakertben kaktuszok.
Szellő víg tánca.
*
Ajtó csikordult,
Bejött langymeleg eső.
Öntözött bimbók.
*
Huncut napsugár,
Ficánkolgat rét felett.
Zöld fű sarjadás.
*
Tobzódik öröm…
Ki él, mozog, élvezi.
Újuló lélek.
*
Hiába felhő,
Meleg idő közelít.
Csörgő kis patak.
*
Ébredező táj…
Már minden életre kel.
Lehet napozni.
*
Madárnótázás…
Cicák is hemperegnek.
Nap, már nevető.
*
Már jó egynéhány
Névtelen napsugár fut.
Verseny a réten.
*
Cseresznyevirág
A csend harmóniája…
Szamuráj lélek.

Vecsés, 2015. április 23. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Basho féle stílusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!

...