Az öregség kerítése…

Mindig is a saját várfalam-voltam és nem… szabad!
Kellemetlen volt ez nekem, mind egy gyalulatlan pad.

Várfalamat egyben tartotta a gravitáció!
De, én azt nem tudom, hogy ez annyira tömegvonzó?
Én is ellipszis pályámon csak megyek körbe-körbe?
Jó öreg Hold meg megtart és vissza is húz a körbe?

Tudom, hogy a búzamezők is kisebb tagokból állnak,
Lehet, hogy falamon csukott szemmel megyek egy téglának?

Honnan kéne tudnom, hogy ki voltam, főleg, hogy öreg… talán leszek?
Bizony ezek a nagy kérdések, meditálok, mert nem hagynak… ezek.
Aktív szonárom sincsen, nem vagyok mélységjáró… így most elveszek?

Sorsom, tőlem függetlenül, miért tette életem kilátástalanná?
Mivel érdemeltem, hogy sors könyvébe legyek megírva bizonytalanná?
Öregen a rossz sorsom addig tapos, amíg nem válok teljesen porrá?

Látom, vannak szomszédban újabb várfalak, mi frissen vakolt,
Az udvaron meg a személyzet, a tulajdonossal táncolt.

Falaim közben már csak romok, így tengek benn, egyedül,
Csak egy luknyi a szobám, az ablaka is, kitört belül…
Sötét és áporodott levegőjű szobámban pipafüst nem vegyül,
Fázok, aludni is alig tudok, álmom sikolt, „áporban” elvegyül…

Száz szónak is csak egy a vége,
Életemnek ideér... vége.
Ki tudhatná, milyen lesz az utolsó nap,
Fényem sincs már… szerencsétlen, még árnyat kap?

Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád…
Szerpentinemen még gátat tákolnak, utolsó barikád?
Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád.

Vecsés, 2018. január 28. –Kustra Ferenc József– íródott: önéletrajzi írásként, versben és 3 soros-zárttükrös versszakokban, amit úgy kell olvasni, hogy az első két sor egyben, majd a 2. és 3. sort egyben.

...

(3 soros-zárttükrös)
Kisírt szemmel várom a hajnali pirkadatot,
Mert lelkem hiába várja, sors-pirkadatot…
Kisírt szemmel várom a hajnali pirkadatot.
*

(Anaforás, 10 szavas duó)
Életemben, csak alig egy-két halovány pirkadat volt,
Lelkem, imát mormolt.

Éltemben lelkemnek, sohasem volt mit, nyugodtan habzsolni,
Nagy vesztes volt.
*

(Senrjon)
Milyen lét? Hol nem nyílik!
Virág… Kertben egér rágcsálgat.
Szeretet hol van?
*

(Septolet)
Vágyok békére,
Életemre…

Hogy lehetne béke,
Harc, lélek lételeme.
Támadás,
Visszavonulás,
Béke nincs rohanvás…
*

A nyugalom légköre bennem, de szívemet sokszor szorongatja csend…
A fegyelmezett mértéktartás bennem, szabadságot nem is enged…
A nyugalom légköre bennem, de szívemet sokszor szorongatja csend.

Lelkem sír és saját fájdalmában hempereg,
Az udvaron, két kiskutya birkózik, hentereg…
Lelkem sír és saját fájdalmában hempereg.

Vecsés, 2019. szeptember 21. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.

...

Viháncolnak a lassan melegedő napsugarak,
Érzem, közben látom, nézem, táncolnak a madarak.
Virágos- és sziklakertünk, már pompázatos,
Megjött! Már itt a szép tavasz és nem álságos.

*

Pattan rügyecske,
Hangosodik már a rét.
Szirom sokaság.
*
Életörömmel
Teli levelek és fű.
Hajnalhasadás.
*
Tölgyfacsemeték
Szégyenlős levelei.
Éppen születnek.
*
Hívogató domb.
Hófehér akáclombok.
Méhraj vitustánc.

*

Már lehet napozni is és ez lélekmelegítő…
A fény is kellett már, testünket lágyan megérintő…

*

Bőrnek kell a fény,
Testünknek dé vitamin.
Vitaminhiány.
*
Nők, már oly’ lenge
Ruhában járnak. Öröm.
Legelő szemek.
*
Tavaszi szünet
Volt már, de vége, elmúlt.
Lassan tanév vég.
*
Gyerekek már kint
Az udvaron játszanak.
Térdek, koszosak.
*

Kutyáknak is tavasz... kezdenek lassan vedleni,
A vakondok, meg igyekszenek dombot emelni.
Mondják a májusi eső, aranyat ér…
Lesz még meleg nyár, ha a tavasz véget ér…

Vecsés, 2015. május 30. -Kustra Ferenc József- íródott: Versben és senrjúban…

...

A tavaszi szél kergeti a vetésbe kószált bárányfelhőket,
Föltehetően, szeretné hátulról kicsit megrugdosni őket!
*
Tébolyult a szél
Új létnek, vadul örül.
Kék ibolya él.
*
Szél végigfut
Erdőn, barázdák során…
Friss illatot hord…
*
Szemenszedett az eső, mit összesöpörtem betonról,
Mert úgyis kevés… szárazságot nem veri le homokról.
*
Szakadó eső
Áztatja megújhodást.
Szomjas növények.
*
Utolsó vízcsepp
Is leesik, már vége.
Növényfejlődés.
*
Tavasz az, ha kigombolt ingnyakkal megyek a viharban?
A vad szél meg befúj hónomig, meleget pazarlóan?
*
A szél citeráz,
Felhőnyájat terelget.
Friss levegőt fúj.
*
Kikelet dühöng,
Minden megújul, frissül.
Szép az újhodás.
*
Aztán ha alsómig elázok a már langyos esőben,
Tavaszi szél megszárít? A dolga, ez eredendően?
*
Melegség tölti
Meg a tájat, szíveket.
Hideg feledés.
*
Már szép a tájék,
Szél meg melegen csókol.
Fűben mezítláb.
*
Te tavasz! Úgy látom, te vagy a megújhodás könnyű parafa kérge,
Biztos, hogy te vagy a megújhodás, szélfútta parafa medencéje…

Vecsés, 2018. január 2. – Kustra Ferenc József – íródott: 2 soros versben és senrjú -ban.

...

A derengés kemény,
Hajnali a napfény!
Vélem, hogy ma tán' újabb világ lesz,
Erre a felhőtlenség jól rátesz.

(Bokorrímes)
Kelni kell most világnak,
Mindenféle állatnak.
Virágbimbók kibújnak,
Levelek lombozódnak…

(apeva)
Kell
Kelni
Világnak.
Derengésben,
Hajnali napfény.

(Senrjon)
A tegnap reményei…
Minek eltemetni? Emlékek…
Újra kel világ!

Vecsés, 2019. szeptember 3. – Kustra Ferenc József – íródott; alloiostrofikus versformában.

...

(3 soros zárttükrös)
Tavasz, ha nehezen is, de végre föltápászkodik,
Lelkem már előre, e szépbe-jóba kapaszkodik…
Tavasz, ha nehezen is, de végre föltápászkodik.
*

(Septolet)
Tavaszt ámulom,
Napjait
Várom…

Idő melegszik,
Napmeleg itt lakik,
Újhodás!
Minden tavasszal, nagy újdonságozás…
*

Két gólya, már egy új család magja,
Sürgeti tavasz is, elhadarja.
A pár rá is lelt a tavalyi fészkére,
Kicsinosítják… a sajátjuk végtére…
*

(Septolet)
Vaddisznók születnek.
Megjönnek
Fecskék, legyek.
Friss eső fellegek.

Csodálom, tavasz szépségét,
Lényegét,
Szerethető újszerűségét.
*

(3 soros-zárttükrös)
Álmomban segítettem új fecskéknek falazni,
Nem lett volna jó nekik, tavaszról lemaradni…
Álmomban segítettem új fecskéknek falazni.
*

(Septolet)
Tavasz hoz húsvétot,
Erdei lombkoronázatot…
Lecseréli borongót!

Télikabát sutba,
Szekrényben alulra.
Kincs,
Hó nincs!
*

(Haiku duó)
Tavasz... újhodás.
Kifakadása rügynek.
Újdonság-hegyek.
*

Szúnyog, poloska
Sok bambino őzike.
Újra csobogás.

Vecsés, 2019. március 13. – Kustra Ferenc József– íródott: Alloiostrofikus versformában.

...