Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…

(Leoninus csokor)
Úgy hallottam, a háborúk nem törvényszerűek, de szükségszerűek…
Úgy hallottam, a háborútól ódzkodnak a jó emberek, kezdik a rossz emberek.
Úgy hallottam, hogy a poéta határolódjon el, de harcoljon a verseivel…

A környéken naponta van belövés. A mi házunkat nem lövik, biztos kevés…
A környéken naponta hull bomba. Közben meg én vagyok a környék írója…
Csak ülök a teraszunkon, hallom a süvítést. Csak ki ne döntse kerítést…

Most nincs is sok kedvem írni, jobb lenne baltával fát fűrészelni…
Én bizony a szeretet embere vagyok, közben egy háborús környezetben lakok…
Süvít megint egy rakéta, ez nem a háborús szeretet harca…

Egyáltalán minek szeretet, nem élhetek vele. Még szólnak egy bombának, le vele…
Rokonaim nincsenek is, de vannak közeli távoliak, lélekben távoliak…
Van négy unokám, hogy ne szeressenek? Az ágyúlövedékek majd megszeressenek…

Én írásfüggő vagyok… most jön süvítés, éppen szeretetről írok, nincs mentesítés…
Nem lett telitalálat, ezt kéne megírnom? Harcom egyedül-magamban tovább vívom…
Már föltalálták a zipzáras-fekete nylon zsákot… Én meg írom poéta másságot.

*
(Senrjon trió)
Kit szeresek, ha nincs kit?
Hallom, front most ideközelít…
Magány… sorstalan!
*
Szeretetlenség bomba!
Gyertyám is ég! Betalálhatna…
Magamnak élet!
*
Párom, meg a légnyomás
Összeölelkeztek. Mi ez más…
Társas magányom.

*
Vagy vinnének a kis francba a frontra? Egen, a halálnak volna friss lakoma…
Hmm… öreg vagyok a frontra nem visznek úgysem, nem kell a személyem…
A háború szomszédságában élni, azt a sok bűnös port folyvást lekefélni…

Ma délután leeresztettem, mint kiszúrt lufi, ha valaki látta, akkor ő kandi…
Itt ülök kisgatyában a teraszon, élet rám erőlteti magát… ha nem akarom?
Hazafiként a frontra menni, az a valami! Tényleg! Ha besorozna valaki…

Le kell írnom, a tetves háborút gazdagok jól elkezdték, hogy új ország építtessék…
Sok magára maradt özvegy és leánygyermek… férfi nélkül új hazát, hogy építenek?
Én itt vagyok a teraszon tollal, papírral! Halál sem akar találkozni ficsúrral…

Csak úgy, persze a háborúba nem szerettem bele, ő sem szeret engem, ez nem mese…
Ma délután egy „kolléganő” keményen átölelt. Megmutatta, hogy ez tőle kitelt…
Embernek női szeretet bizony nem csak ennyiből áll. Pörkölt-nokedli nélkül elmáll…

A háborút nem szerethetem, nőt nem szerethetek. Utca telt özveggyel, gyerekek…
Bumm! A szomszéd házra nézek, portól nem látom. Aztán a nincs a látomásom…
Véget érhetne ez a pusztítás, egy nőt a hátamra vehetnék, mert nekem van lakás…

Egy sorozatvető már félig ledőlt emeletest lekupacolt! Háznyira elpucolt…
Egy vadászbombázó telibe kapta panziót… Száz méterre ledöntötte, mint legót…
Akkor már olthatom el a gyertyát? De akkor, hogy kapják telibe a gyertyát…

Élni még, ha van rá lehetőség, de ha lehet is minek… véli a sorslehetőség…
Egy szó, mint száz, biztos sokan gyűlöljük a más háborúját! Abbahagyni(!) a nemjóját!
Én várok... kéne még szeretni… Jó tanácsot nem kérek, hülyén jönne ki úgy szeretni…

Vecsés, 2023. június 7. –Kustra Ferenc József- írtam; a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről, leoninusban és senrjonban. A TV -kben, több csatorna is leadja ezeket… naponta videókon… [És most: lehet, hogy Niger is beszáll?]

...

Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…

(Össztűz!)
Elhangzik a szó, katonák rárántják a závárt,
Meghúzzák a ravaszt is, megölik szembe kádárt!
Nem is tudja senki, ki van a túloldalon,
Egy mozdulat, két másodperc…napfény halotton.

(Gyorstűz!)
Akik derékig mutatkoztak, már halottak,
Ha föntről visszanéznek, nagyon bánatosak.
Katonák derékig meglőve, már nem családosak…
Halott katonák, volt gyerekesek… nem családosak!

(Szórványtűz!)
Minden harmadik fegyveres nyit teljes tüzet,
Van, hogy ezzel is elérik a célt, eleget!
Van, hogy ettől ellen lekushad, épp' eleget!

(Egyéni célra tartás és tűz!)
Kiképzetlen katona, azt sem tudja mi lőhető!
Kiképzett katona fegyvere már nem elültöltő…
Kiképzetlen katona lesz besorozás első halottja…
Kiképzett katona lehet eltévedt golyó áldozata!

(Katonai gondolatok két tűzparancs között!
leoninus)
Anyám, apám szeretlek benneteket, látlak még életben benneteket?
Asszonykám, gyerekeket… vajon fel foglak nevelni én benneteket?
Drága családom, jól orrba vágott a háború, lelkemben hiányotok a bú!
Drága családom, lesz még együtt karácsony? Itt ez maga a mákony…
Drágáim… hol laktok, van fedeletek? Vagy egy romos árokban leledzetek?
Barátaim, ti vagytok még, vagy a front már elnyelt… akkor meg éltek még?
A papunknak van, akinek misét tarthat? Papunk Istenről kinyilváníthat?
A túra kerékpáros egyletben még vannak? Még versenyezni velem is akarnak?
Vajon a sakkegylet még nagy összetartó erő? Most, de nagy menedékhelyünk lenne ő…
Apám a lakatosműhelyem még megvan? Vagy lebombázták… mások mondják: ugyan’?
Anyám, vigyázz apámra, főzz neki, mint cukrosnak… Te is ezt edd, jót tesz a hasnak.
Asszonykám, ha még van mesekönyv, esténként olvas nekik, imakönyv nekik mesekönyv!
Bobikám, újfundlandi kutyusom még megvan? Mondjátok neki, jövők, ha itt vége van…
Hmm… nem gondolkozok ellenségen, nem bántott! Ilyen hatalmasokat világ még nem látott…

(Kézigránát-sorozat!
leoninus duó)
Feküdj, gránát! Ordította a parancsnok… később nem mind álltak föl a harcosok!
Süvítés! Feküdj(!) és parancsnok lerogyott… Kazettás bomba nagy hatást hagyott…
Dörrenés a bunkerben… fegyver tisztítási módszere volt a katonának helytelen…

Bármi van, csak újra parancs = tűz! Jó a tankosoknak, kisablakon még a nap betűz…
Errefelé már háromszázezer katonasír van! Kit érdekelt, hogy otthon dolguk van?
Látom, hogy férfi nélkül marad ezen ország… Itt ez az új, demokratikus valóság!

Vecsés, 2023. július 13. – Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. Naponta látjuk TV híradóban a videókat is…

...

Csak elgondolkoztam…

Szívem lobogott,
Mögöttem lég, porzott,
Vágy kicsit okoskodott.
Nem, kicsit se mocskoskodott,
Senki sem akaratoskodott,
Vágy helyén, folyóparton tobzódott.
Szerelemben senki nem huzakodott,
Sőt, az élet közben békésen mormogott,
Közben senki se, semmit nagyon el nem rontott.
Így valahogy volt, valamelyest jó életrészlet,
De az már hol van, mert, nagyon elkallódott, hová lett?
Ez nem szépített múlt, hanem reális... a beépített.

2018. július 29. – Kustra Ferenc József - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! A rímképlet -A. Balra zárt legyen.

...

Oximoronos gondolatsor…

(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárt tükrös)
A csend az években, hónapokban kísérőjükként velük sunnyog,
A csend az órákban és percekben csak rohan, soha el nem kullog…
A csend az években, hónapokban kísérőjükként velük sunnyog.

(Zárt senrjú -láncban életkép-töredékek… csokor)
Lett légyen az bár,
Cserepeket röpítő…
Csend is megy vele!
*
Lett légyen az bár,
Hókristály, zord surrogás…
Csend is megy vele!
*
Lett légyen az bár,
Rántottasütő napfény…
Csend is megy vele!
*
Lett légyen az bár,
Szerelmi viszálykodás…
Csend is megy vele!
*
Lett légyen az bár,
Pap, celebrált miséje…
Csend is megy vele!
*
Lett légyen az bár,
A halottak napi est…
Csend is megy vele!
*

(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárt tükrös)
A csend az években, hónapokban mindenhol ott van, és nem szorong,
A csend az órákban és percekben is kap szót, mi ha kemény, az gong…
A csend az években, hónapokban mindenhol ott van, és nem szorong.

Vecsés, 2018. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában.

...

Inkább várva-hiszem, hogy az ördög hozza el a végit,
Mert szőrbunda alatt, ő viseli a patkós-lábbelit.

Halál visz el, vagy a sors?
Életed
Egy jó sors?
Szánakozó
Lesz a légyottos?
Hiszel, hogy halál vagy lét?
Maradj még!
Ez vaksors...

Jelenünkből várjuk, hogy a jövő megszületik,
Ördög viszi el, ha sorséknál másképp készítik…

Halál, táncába rángat.
Nem kér föl,
Feladat:
Végítélet?
Röptess madarat!
Intsél nekem, ha mennél,
Madárral…
Bocsánat...

Ha nem lesz jövőnk, akkor bizony időtlen senkiként állunk,
Egy helyben állva mattul és szertefoszlik az összes álmunk…
Nem marad, csak a saját bárunk, még a koktélra is várunk!

Vecsés, 2016. október 31. – Kustra Ferenc József – versben és „Ku- xiangsi” kínai versformában. Szótagszám=7,3,3,4,5,7,3,3 Rímképlet = axaxaxxa (x = végtelen)

...

A világ, az élet pocsolya, dohos szagot áraszt,
Ha beleesel, mint veszett, maró lúg, jól szétmállaszt…
Világ felett, fülledten izzadó levegő, hebegve lebeg,
Ebben a környezetben mi kis életünk, szenderegve hebeg…

Fent a felhők felett, tán’ minden olyan más,
Ottan fent, erre tán’ nincsen is hasonmás…
Erre inspirál hőn, a vágyunk tüze,
De nincs már erre is csak vágyunk füstje…

Pedig vannak, ki a pocsolyát szemből, hírből sem ismerik,
És nekik jó, mert életet, mint érett dinnyét, csak lékelik…
Ragacsos, édes leve is csak folyik le a nyakukon,
A jóléttől a nadrágot, jó kihízzák a hasukon…
*

Pocsolyavilág,
Az élet kalitkája.
Erős, dohos szag.
*

Befülledt-világ,
Környezetében élünk.
Hebegve lebeg.
*

A felhők fölött,
Jó lenne, ottan, oly’ más!
Vágytűz loboghat.
*

Pocsolyán kívül
Is van világ! Lékelik!
Leve oly’ édes…
*

Az édes dinnye,
Édes lét, de nem nekünk.
Jólét, hízás, nincs…

Vecsés, 2015. május 2. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és senrjúban…

...