Valahogy, honnan, mindig félúton vagyok,
Remélem, innen én bárhová eljutok.
Talpam alatt halkan görögnek el a kövek,
Önzetlenül nem állok útjába senkinek.

A múltam mind rám zúdul a most felé,
De hegyek nem zúdulnak lábam elé…

Úgy tűnik, bármerre, mindig félúton vagyok,
Az életem így alakult, kicsi maradok.
Félek, de alólam nem fogy el az út,
Átélem, megyek… minden csak körbe fut.

Tisztán látom, mindig félúton vagyok,
Keresek új utat, de nem találok.
Állítólag az út a fontos, nem a cél,
Az sem segít, ha hitem és szívem acél?

Tényleges már, mindig félúton vagyok,
Hitem töretlen, tudom, mit akarok!
De ezen úton megvalósítani nem tudom,
Ezen az úton tán' vezet, de hová a sorsom?

A múltam mind rám zúdul a most felé,
Hegyek mért nem zúdultok lábam elé?

Valahogy mindig, csak félúton vagyok,
Mint ki utas… de csak pót-utas vagyok.
A sorsom, mint utam, alám kényszerül,
Én próbálok tovább menni emberül.

Vecsés, 2011. február 22. – Kustra Ferenc József

...

Tavasszal minden
Kivirágzik, új élet!
Növény pompázik.
Kirándulók serege
Megy kicsit a hegyekbe.
*
Nyári melegben
Izzadnak a fenyőfák.
Tűlevél szúrós.
Pókháló borítja és
Meghízott pók sem kevés.
*
Szépséges a rét,
Ott nyáron heverészni
Oly’ nagy élvezet.
Vándor és kiránduló.
Vágy erre irányuló!
*
Nyáron cajozni,
Suhanni az út felett
Emelkedőnek…
Lefelé versenyezni.
Tudd, nem nehéz elesni.
*
Egy csendes estén
A nyári Balatonnál
Ölelős séta.
Csak menni nádas felé,
Békákat hideg lelé.
*
Nyáron kell házat
Átfesteni, színezni.
Vakolatóvás.
Mesteremberek hada.
Sört, ők nem visznek haza.
*
Szél pőrézteti
Őszi dér lepte fákat.
Ág hideg, merev.
Úgy fáznak éji árnyak.
Ilyen a sorsuk fáknak.
*
A telet várja
Szánkózni vágyó gyerek.
Felnőtt is menne.
Nagy mulatság siklani,
A nagy dombon lecsúszni!

Vecsés, 2014. június 21. – Kustra Ferenc József – íródott: tanka csokorban.

...

Ilyen világot élünk… (TANQ csokorban)

Bolond lett a világ,
Nekünk ilyenben kell élni.
Léttől is félni kell.
Úgy lobognak a varkocsok,
Majd kifésülik, markosok…?!
*
Majd’ minden fordított,
Működés feje tetején.
Fiatalság érti?
Ló térdig sárban iázik,
Szamár nyerít, füle fázik…?!
*
Bevezetik itt-ott
Kézírás megszüntetését.
Harc műveltség ellen.
A büdös kutyák röfögnek,
Disznók, ugatva böfögnek…?!
*
Elég, ha van papír,
Tudni nem kell hozzá! Olcsóbb.
Mire tanítják be?
A kígyó a fűben zizeg,
Papírlap a szélben sziszeg…?!
*
Visszásság halmazok
Viszik csődbe a világot.
Fiatalnak tetszik…
Kukorékolnak a tyúkok,
Kotkodálnak a kakasok…?!
*
Tudás és értelem,
Előrehaladás gátja.
Dicső semmittevés.
„Az önálló gondolkodók
Nem kívánatosak, rosszak…”?!
*
Igyekszem, előre…
Mondják, tolakodó fráter.
Pedig, ők mondták így…
Ah! Agilis ember nem kell,
Azonos nekik végzettel…?!
*
Ha végrehajtom baj,
Ha ellentmondok, még nagyobb.
Nincs eligazodás…
Csönd és vakfegyelem.
Ez nekem nem lételemem.
*
Avar, mint szivárvány
Csillogtatja a színeit.
Belelépni, puha!
A levelek milliói
Földön. Szép, mint a milói.
*
Villámtól világos
Az ég. Ijesztő a fénye.
Dobhártyarepedés.
Villám: váratlan csattanás!
Oly’ mint egy aknarobbanás.

Vecsés, 2015. április 11. – Kustra Ferenc József - Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8 Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz.

...

Hétköznapi pszichológia…

Az emberiség, tőr előre olyan hihetetlenül,
Gazdagok vezetésével, önmegsemmisítésbe.
A pusztulás felé megy bizony. nagyon is töretlenül,
S
Belepusztul önön, véges, kényszeredettségébe

Nincs alternatíva, vég közeledik, reménytelenül…

Vecsés, 2017. június 11. – Kustra Ferenc József

...

A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjósló, veszélyes- háborús világhelyzet…

(leoninus csokor)
Az univerzum pókhálóján élsz még… és hidd, hogy ez nem semmiség!
Tapasztalni lehet, hogy a lét viharos hullámot vet, évszázadnyit, eleget…
Emberiségnek tán’ elvész végleg a nyugalom, arcok meg csak sírnak félvakon.
A művelt világ, jóra nem éhes, de a tettei és a cselekedetei… véres!

Már vagy száz éve bizonyított, hogy embernek, ember a farkasa… írott, bemutatott.
A pénz lassan átveszi az Isten szerepét végleg… világ-vezetők meg, mint sok részeg...
Emberekre, kik adóznak, úgy néznek, hogy ez a féreg… embert kiirtják biz’ végleg.
A marhái pénzen ülnek és hiszik, ők megússzák… hiszik, de magukat meg nem húzzák!
Ezek az ív-állatságok majd’ mindenkit elsodornak! De atombunkerek sem óvnak…

Tudjátok meg, ha van… igaz az átok, mit még messziről sem szívesen láttok…
Mostanában nem is egy darab a fekete sereg… a dobpergés, már közel pereg.
Juj, most aztán mindenki érdekelt lett, küldik a vasvillákat… kihegyezetteket.
A héják terror repüléssel riogatják békegalambot, köpnek ki szókat… halmot.
Az elmúlt, kocsit hosszabb gyilkos-évszázad, lehet még akár kétszázad…
Volt itt már egyszer egy százéves háború… de végül százharminc évig tartott… mint a bú!

Ember, okos telefon, űrhajózás, még vannak imák… És velünk, kik nekik páriák?
Mi sem számít, csak halhatatlan pénz, világuralom, atombomba meg? Ők sem ússzák meg!
*

(serjú duó, félhaiku láncban)
Én már megírtam
Ember pusztítja magát.
Nem lesz őskor sem!

Éjsűrű a köd,
Emberiség nem látja…
Nem lesz őskor sem!
*

(senrjon duó)
Én már megírtam, ember
Háromszáz év alatt kipusztul!
Föld… kihalt bolygó!

Megírtam… de, tévedtem!
Atom-ködbe borul a világ!
Tíz percre… halál!
*

(Tíz szavas csokor)
Mi kicsik vagyunk, de szeretjük hazánkat!
Mi látni akarjuk… fákat!

Ezért a nagyok minket üldöznek,
Mert nem a halottakra... fegyvereknek.

Kárpátaljáról már úgyis bőven halnak meg magyarok!
Nem-vagyunk eldobható anyagok!

Feketeseregek üvöltenek!
Magukat hergelve bizony közelednek...
Vége is lesz… vérünknek?

Vecsés, 2023. április 16. – Kustra Ferenc József - íródott a világ, az emberiség jelen történelmi és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről. ’Nyugaton a helyzet változatlan’.

...

II. Világháborúban: bevetés a Földközi tengeren…

A Földközi tengeren régebben őrjáratozó
U-311 számú tengeralattjáró
Parancsnoka, H.D.F. von Tiesenhausen tengerészfőhadnagy. Nagyon is gyakorlott volt.
Látcsövében meglátta a közeledő flottaköteléket… annak a végzet volt!

A hadműveleti napló béli bejegyzés,
Teljesen hiteles és ez maga nem kevés.

„Negyvenegy, november hatodika. Tizenhat óra.
Derült idő, enyhe szél, kis hullámok, egy játszoda.

Az őrszem is jelzi, hogy riadó!
Keletről jövő, több hadihajó.
Minden ember, tüzelőállásba,
Periszkóp ki, támadóállásba.”

Periszkópmélységben a naszád… kapitány meg nézi,
Hogy jön három hadihajó, meg több romboló… neki.
Valamennyi vetőcsőnek készenlét! Lövést fogok leadni az orrból!
Ki is lett választva a második óriási csatahajó az sorból.

A nagy csatahajó lassan beúszott periszkóp látómezejébe,
A cél baloldalára, „Los: I.-II.-III.-IV. cső tüzelése”!
Futási idő: ötven másodperc, majd három nagy robbanás!
A hadihajó balra dől, lőszerrobbanás, füsttakarás.

Orr hirtelen megkönnyebbül, emelkedik, hullámnyomás emeli, kormány nem tartja meg,
Felszínen körbepillantott és ötszáz méterre egy csatahajó közelítette meg.
Erre rohan, hogy legázolja a tengeralattjárót, de, elkésett, már nem lepi meg.

Gyors-merülés! Mindenki az orrba! Elektromos gépek, előre!
A naszád éppen, hogy sikeresen lebukik, mint bálna a mélybe.
A csatahajó teljes gőzzel, gyilkos haraggal elzúg felette…

Nincs megállás, a víz fokozatosan préselődik a cellákba,
A mélység pillanatok alatt már száz méter, a naszád mentsvára.

Mivel süllyedés nem állt meg, kormányt fel! Egész erővel előre!
De a naszád, tovább merül… Biztonsági mélységhatár a léte?
Százhatvan méter a végső határ… Kioldani a hajótő gerendáit!
Végső merülési tartalék, több mint öt tonna… ne veszítse legendáit.
Minden sűrített levegőt, palackot, a mellső tankokra kapcsolni!
Vészkiürítés! Lassan kétszáz méteren vagyunk, nem áll meg süllyedni…

A mélységmérő nem mutat többet, már kiakadt.
A hajótest recseg, jajong, sok szegecs elpattant.
Lámpaburák eltörtek, szerkezet majd’ szétszakadt.

Jóval lent vagyunk már a biztonsági határ alatt,
A naszád, bármelyik pillanatban összeroppanhat!
Végtelennek tűnő, elmúlt percek alatt a süllyedés megáll,
Erőlködő elektromos gépek miatt az orr felfelé áll…

Hosszú percek csak múltak, volt idő elemezgetni...
A naszád, orral kezd lassan felfelé emelkedni,
Egyre gyorsul, nem tudjuk a levegőt elvezetni…

Gépek állj! Ez sem segít, a felszínre emelkedtünk gyorsan,
Mert naszád könnyebb a stabil súlyánál, a tenger is morran.
Hajó, hatalmas toccsanással kiugrik a vízből,
Libegve áll a felszínen, nem mozdul el egy helyből.

Jó pár mérföldre vagyunk már elsodródva, a harc helyszínétől,
Ellenség nem látható, mesélhetünk hajó dicsőségéről...

A naszád menekülőképtelen, csak felszíni úszás a léte,
Felszínen kezdjük meg a veszélyes visszatérést a kikötőnkbe.
***
A négy torpedóból, Őfelsége csatahajó
BARHAMOT, telibe találta három torpedó.
Nyolc perc alatt el is süllyedt,
Lent, kezdődött az enyészet.
***
Az utólagos vizsgálat megállapította, hogy a tengeralattjáró
Kétszáznegyven méterről jött vissza. A német haditechnika volt kiváló,
Hiszen csak, maximálisan százhatvan méteres merülésű volt a hajó!

Vecsés, 2017. január 2. – Kustra Ferenc József - A tengeralattjárós epizód, megtörtént eset. ’Megmenekülés a víz alatti pokolból…’

...