Meditált a szerzőpáros… Haikuban és 10 szavasokban.

A csend borzongó!
A villám, nagyot csattan.
Vad időjárás.

Villám szárnyak földre csapnak,
Vihar tombol robajjal, betörik néhány ablak.
*
A csendem zajong.
Dió koppan fejemen.
Diós a bejgli.

Dió könnyűvérű leütést alkalmazott,
Nem fájt, mit természet, régen szabadalmazott.
*
A csend felfigyel
Ég-zajok hangjaira.
Vadludak jönnek.

Ismerős hangok, szárnysuhogás,
Vadlibák V-ben repülnek! Tavaszt hirdet lágy szélsuhogás.
*
A csendem nyűgős.
Távolban patazajok.
Lófogat motor.

Távolodó lovasfogat zaja, hallik
Felkavaró emlék (távozol…) ébred elmémben, zajlik...
*
A csend szépséges
És nagy nyugalmat áraszt.
Nézek sehová.

Behunyt szemmel, semmibe bámulok, kergetek ábrándot.
Csend ölel, meghitt lelkiállapot.
*
A csendem, vidám.
Temetésről kacajok…
Halál, lehet víg?

A halál nem válogat,
Sírunk vagy nevetünk...? Nem teljesít kívánságokat...
*
A csend fájdalmas
Síremléknél… ott ülve.
Süket csend-magány.

Szeretteid elvesztése fáj,
A temető csendje, magány... szívedbe, gyilkos-sebet váj.
*
Csendem, szerelem.
Kezét fogva szeretni…
Csend, már vakító!

Szerelemben kikapcsol a józanész,
Mámor fénye vakító, szíved után mész.
*
A csend fülsértő
Egy cella magányában.
Bűnözés… oka.

Cella csendje elviselhetetlen,
Miért tetted...? Füledbe a kérdés zeng szüntelen.

Vecsés, 2017. október 9. – Szabadka, 2018. január 20. - Kustra Ferenc József – a haikukat én írtam, a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam: Jurisin Szőke Margit. A 10 szavasok címe:” A csend sokoldalúsága.”

...

(Septolet csokor)
Távolban hegyek,
Itt minek legyek?

Ormok háta,
Rajta: pára
Kabátja.
Fúj, esik,
Kalpagod leesik.
*

Napfény sugarak,
Levegőben maradnak!

Sáros pocsolyában,
Nem melegít párban…
Már áttetsző világ,
Kapzsiság,
Napvirág.
*

Elindulnál nyár után…
Fújja esőt,
A hidegedőt.

Érzed a hűlést,
Meleg eltűnést…
Megtűrést!
Béketűrést?
*

Őszi vihar éllel…
Dobál levelekkel,
Kiegészítő cserepekkel!

Kisöpörte nyarat,
Köddel fedte hegyhátat,
Vágyat,
Alkalmakat...
*

(3 soros-zárttükrös duó)
Vágynék én meleg, selyem-sima nyári csendre,
Ez kéne nekem, juj de vágyok epekedve…
Vágynék én meleg, selyem-sima nyári csendre.

Jó lenne, ha az ormok még visszavernék a fényt,
Mert akkor nem látnánk itt az őszt, a kemény legényt…
Jó lenne, ha az ormok még visszavernék a fényt.

(Senrjú csokor)
Fátyolos felhők,
Meg is hozzák az esőt!
Pára araszol.
*
Világ majd bujdos…
Naptündöklés a ködben…
Hegyhát is bújik.
*
Pocsolyák sokat
Élvezkednek majd velünk.
Cipőnk beázik…
*

Vettem egy új, drága ernyőt a vágyó asszonynak és elindult!
Estére rettenetes volt az őszi szél, nagyon nekiindult!
Mikor belépett, folyt a kabátjáról a víz,
És láttam rajta, nem volt ez mulatság, mint TV kvíz…
Induláskor glédába rakta a hajszálait,
Most meg vizesen tapadva fedték vonásait.
Arcán folyós-lefelé még a szemfestéke is,
Nőm, hasonlított ázott madárijesztőre is…

(HIAfo csokor)
Szereti cserepet.
Ez már nyártemető
Időszak, neszezése dühöng.
*
Vadludak serege.
Fehér reggeleket
Lehet már várni... hamarosan!
*
Gólya híja többit…
Kiürültek fészkek,
De az újbor, már nagyon készül!

Vecsés, 2016. május 16. - Kustra Ferenc József– íródott: Alloiostrofikus versformába

...

Rácsodálkozás az őszi természetre…

Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan,
Az eső csak csepereg, sokmilliónyi csepp… mind csillan!
Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan…

Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna,
Akkor viharban, ráérősen nem csak bandukolna…
Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna.

Hol lakol, te vándor felhő, amerre a szél fúj?
Ha, nekünk majd eső kell, ez az utad felújul?
Hol lakol, te vándor felhő, amerre a szél fúj?

Felhő méneseknek a futása, már szinte vágtató,
Úgy tűnik a következő ménes, már tán' havat hozó…
Felhő méneseknek a futása, már szinte vágtató.

Amikor eső kell, akkor a rétegfelhőzet igen szűkmarkú,
Amikor tél hidege ellen, hó kellene... akkor is szűkmarkú…
Amikor eső kell, akkor a rétegfelhőzet igen szűkmarkú.

Este, majd ha a sötét rám terül, mint egy éji pelerin,
Nem fogom a felhőket látni, isten veletek feleim...
Este, majd ha a sötét rám terül, mint egy éji pelerin.

Az esti sötétség, maga a végtelen,
Égen kóricál tekintetem… féktelen...
Az esti sötétség, maga a végtelen.

Vecsés, 2015. április 29. – Kustra Ferenc – írva, 3 soros-zárttükrös –ben. Ezt úgy kell olvasni, hogy először az első két sort egyben, majd külön a 2. és a 3. sort egyben. Igy lesz meg a mondanivaló lényege!

...

Vaddisznó szeme
Hajnal fényét tükrözi.
Hideg pocsolyák.
*
Derűs a reggel,
Vaddisznók már turkálnak.
Terített asztal.
*
Izzasztó meleg,
Rátelepszik a tájra.
Disznó dagonya…
*
Liget, ritkás fák
Gyűjtőhelye… fű, zöldebb!
Vaddisznó pihen.
*
Mint zúgó tenger
A nagy vaddisznókonda.
Éles agyarak.

***

Levendulának
Illata, hegyoldalban…
Kóbor kutyák is.
*
Fűzfa árnyában
Kóbor kutya pihenget.
Kinek, mi sorsa…
*
Kutyák süttetik
Hasukat, nekik ez jó.
Felhőtlen, kék ég.
*
A nappali szél,
Meleg esőcseppet hord.
Kutya elázik.
*
Rettegő kutya
Vihar elől… házában.
Csendes nyüszítés.

Vecsés, 2018. július 3. –Kustra Ferenc József- 2 haiku csokor… írtam: Baso féle eredeti stílusban.
Pályázati anyagnak készült.

...

Iramfutó bárányfelhők alatt
Az erdőben oly' sok ág lehasadt.
Az országúton egy kocsi fölborult,
De jaj! A sofőr feje jól lekonyult.

A szél nemcsak égi báránykákat űzi,
De a békés háztetőket is üldözi.
Tónak a partján szokatlanul nagyok... tavi hullámok
És vannak halak, amik íramfutó márna-családok!

Erdei ősvényen a sok-sok letört gally, már több rőtvadat leütött,
Borús hallani a sírásukat, de az is biztos, hogy e szél lökött.

Vecsés, 2023. november 3. –Kustra Ferenc József- íródott: az őszi viharos szélről…

...

Feslik már a fű,
Lassan, teljesen száraz.
Fűzöld múlóban.
Kárpátoknak hegysége,
a vidékünk szépsége.

*

Leszánkáznak a
Levelek. Vastag avar.
Recsegő lépés…
Körbe vesznek nagy hegyek,
Dombok, rétek és terek.

*

Az őstermészet,
Hosszú szunyókába kezd.
Fenyő büszkén áll!
Kis falukban csönd honol,
Messze innen a pokol.

*

Kósza szélvihar
Mezőn, réten, hegyeken.
Száraz fűcsomók…
Kertben tulipán nyílik,
Gyönyöre messze hírlik.

*

Rétek ideje
Lassan lejár. Kopárság.
Elszáradt virág.
Finomság itt az alma,
Termesztők diadalma.

*

A melengető
Napsugár, erőtlen már.
Fonnyad, hidegül.
Minden gyümölcs zamatos,
Nem ritka a libafos.

*

Naplemente, már
Felhősen márványosos.
Égi akkord, nincs.
Csöndes folyó a Tisza,
De a legszebb, az biza.

*

Vörös és sárga
Szín örvénylik a földre.
Tompított élet.
Szép haza a magyarnak,
Innen el, nem zavarnak.

*

Fény, még cikázgat,
Bokrok között, meg fűben.
Avarba, nem megy!
A Kárpátok ölelnek,
Hegyek, völgyek nevelnek.

*

A hűvös évszak,
Hideg léptekkel közelg.
Nyirkos párát hint…
Csodás vidék, jutalom.
Természet a hatalom.

Vecsés - Beregszász, 2015. október 22. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam: beregszászi Bihari Kitty. A tanka csokor eredeti Basho féle stílusban készült.

...