Meghalt egy dallam, elcsitult halkan.
Nem is olyan régen ajándékba kaptam.
Meg kell, hogy gyászoljam, el kell, hogy feledjem.
Fájdalmas emlék lett, el kell, hogy temessem.

Ó Istenem! - pedig de nagyon szerettem!
Minden hangját szívem rejtekébe tettem.
Ahányszor felcsendült, kivirult az élet.
A viharos ég is csodálatos szép lett.

Hittem a zenének, a tündérmesének.
Akartam er?sen, egészen enyémnek.
Visszavették t?lem, itt állok kifosztva.
Másnak adták, máshol szól már az a nóta

Te bolond tudhatnád, hogy színház az élet!
A szerep marad, csak szerepl?t cserélnek.
Elmúlt már, elnémult, nem jön vissza soha.
Ködbe szállt véle egy varázsos éjszaka.

...

Fagyos tél hóvihart zúdít rám,
De csak rám?
Meleg nyár es?t hoz rám,
De csak rám.
Eszem súgja mennyek tovább,
Hisz ezután csak bánat várna rám.
Szívem ordít, ne ronts el mindent,
Maradj még?
?Ne építs várat, ha hagyod led?lni?
Szeretni valakit?
Valakit, ki nem ismer?
Szeretni valakit úgy,
Kit még senkit sem?
Szívem szerint van esély,
Csak ki kell várni..
De nem tudom,
Hogy megéri-e,
Hogy van-e még esély.

...

Az élet viharos tengerén,
Az ember bátor, s szerény.
Társát keresvén,
S egyszer talán meglelén,
Boldogságát elérvén,
Átkel az élet tengerén.

Sok akadályt leküzdvén,
Harcolj az élet peremén.
Maradj bátor és szerény,
Hisz az élet igen kemény.

Jóságodat meg?rizvén,
S szavaimat elemezvén,
Átkelsz az élet tengerén,
Boldogságod meglelén.

Az élet viharos tengerén,
Az ember bátor, s szerény.
A hullámokat elkerülvén,
Kelj át az élet tengerén!
Légy boldog, hisz ez erény,
Az élet már nem is oly kemény.

...

Sorry

Ma véget ért egy álom,
Már nem fogom kezed.
Szabad vagy, bármit megtehetsz.
Hát légy boldog, ami mellettem nem lehettél,
Talán majd egyszer találkozunk újra,
És tényleg a szemedben láthatom azt amit \\\' Boldogságnak \\\' hívnak.
Sajnálom, hogy így ért véget,
Nem én vagyok neked a minden.
Csak átutazó voltam, viharos szívedben,
És ezeket a hullámokat én nem csillapíthattam le.
Most már nem szólok bele miképp cselekedsz,
Csak remélem megtalálod azt kit igazán szerethetsz.
És sajnálom, hogy bennem ezt nem lelted meg....

...

Gondolatban, hozzád szállok,
Megölellek, megcsókollak, megölelek
Tengerkék szemedbe belenézek,
Amiben ott meglátom a lelked.
Lelked láttán, boldogság viharzik át testemen,
Zöld szemem mélyében, tengerkék szemed,
Vad vihart kavar fel.
Vad viharból tornádó támad fel,
Amit ketten Mi alkotunk meg.
Testünk, lelkünk eggyé válik,
Mint egy tornádó, mi magasból a földig ér le.
Lassan elcsendesednek vágyaink,
Mint ahogy a tornádó lassan felszívódik!
Még egyszer belenézek tenger kék szemedbe,
Ami megcsillan az én zöld szememben.
Aztán testünk elválik egymástól,
De a lelkünk ott marad egymásnak!

...

Itt vagyok, igen itt vagyok,
A szobában ülök és bámulok.
Itt vagyok, igen itt vagyok,
De nélküled mindig elnémulok.

Leveg?ért kapkodok, nem érzem, hogy élek,
Nélküled semmi vagyok, csak egy elvesz? lélek.
Rád gondolok minden nap és minden árva éjjel,
Odaadnék mindent, hogy megkapjalak Téged.

S most, mikor lement a nap, ismét csak ülök,
De magam el?tt látlak.
Tündökl? szemedben látom a tengert,
Melyet érzéseid hullámzása viharrá kevert.

Tán ugyanúgy érzel? Lehet. Nem tudom.
Mondtad ezerszer, de éreztetni nem tudod.
Bizonytalanságban kóválygom már régen,
Mégis várlak minden egyes éjen.

Rólad álmodok és azt hiszem, hogy igaz,
De mikor szemem kinyitom, már nem találok vigaszt.
Egész nap csak teszek, hogy ne gondoljak Rád,
De minden egyes könnycseppem utánad kiált?

...