Jó reggelt, jó reggelt
Gyönyör? virágszál
Ma reggel ha nem lennél
Nagyon hiányoznál

Eszembe jutsz folyton
Ahogy fekszel az ágyon
S hagyod hogy a napfény
Mindent átjárjon

Szeretnék most ott lenni
Simogatni, megölelni
Ezt az egyet helyzetünk
Sajnos nem engedi

Ha elolvasod majd kés?bb
Ezen levelemet
Ne feledd egy percre sem
A Fiú nagyon szeret!

...

Eláll az es?, zárul az ég,
Nem marad semmi, csak egy lék.
A léken át még ragyog a fény:
A szemed a lék, s arcod az Ég.

Nem ázom már, megszáradok,
De a víz az égb?l: a legjobb dolog
Ha nincs több es?: nincs több élet
Míg élek, ?rzöm majd emléked.

Nem hat meg a vers, elszáll mind
Kett?nk között rozoga a híd.
Rozoga, de le nem esik:
Tarja még a remény s hit.

De ha kell átúszom hozzád:
Újra és újra,
Hogy virágot ragasszak
Vastag ajtódra.

Minden virág mit ajtód hordoz,
Árulkodik, szívet foltoz.
Elárulja hogy szeretlek,
Arra kéri mindenedet:
Lágyítsd meg most a szívedet.

Es? után nagy a csend,
A suhogás is veled ment
Halkan súgom szép nevedet:
És azt az egy szót hogy "szeretlek".

...

Perceket mik veled teltek
Nem vehet el senki
Az éveket míg nélkülözlek
Nem pótolja senki
A nap, mi nélküled kel
Nem ragyog be senkit
Az éjjel, mi nélküled jön
Nem melegít senki
Virág mi nélküled virít
Nem üde mint régen:
De az illat mindig megmarad
A rózsát adó kézen...

...

Gyöngyöz? kispatak szeli ketté a rétet,
Pompázó virágok teszik még szebbé a képet.
Madarakk csicseregnek a fáról kémlelve,
Mikor bontakozik ki két fiatal szerelme?
Sétálnak, s egy szót sem szólnak,
Helyettük csak a rigók dalolnak.
A fiú félszegen megfogja a lány két kezét,
S mindketten érzik a boldogság kezdetét.
Nem kell ide üres szó, sem ígéret,
Az a fiú én vagyok, s bizony szeretlek téged!

...

Álmomban mezítláb sétáltunk egy réten,
Messze mindent?l, együtt, kéz a kézben.
Pacsirták és rigók törték meg a csendet,
?k segítettek elmondani, mennyire szeretlek.
Nincs szebb mint a fülemile hangja,
Így segítségül ? is ezt hangoztatta.
Lábunk el?tt hevert megannyi sok virág,
Remélem valóra válik ez az álomvilág!
Szeretlek

...

Égig ér? virágok,
de mindnek szirma hullt.
Tiszta hanggal kiáltok,
de színe megfakult.

Vérzik hát a régi seb,
bár éppen csak szivárog
Feltépték rút tövisek.
Fenn varjú károg.

Azt károgja "várni rád!"
s én cs?rébe nevetek,
Legy?ztem már holt hadát,
nem birkózom veletek.

Nem küzdök a múlt ügyért,
szívem zord hahota,
nem pazarlok többre vért,
zárva lelkem ablaka.

...