A kedvesem kék szem?, szöszi lány,
játékból mondtam ki nevét a Cintiát!
Bolondoztunk mind a ketten nevettünk,
elválni még soha nem mertünk.

Elmegyek Cintiához nem veszek rózsát, mit sem ér,
engem vár, nem a virágot ott vagyok jó kedvvel visszanéz,
Megb?völ mindig a mosolyával, pezseg a vérem ha átölel,
esküszöm hogy Cintiával gyönyörü órák telnek el!

A szemében ott a t?z,
lemondani róla soha nem sikerült.
Szemében ott a láng
remélem gondol egy kicsit rám.
Elment a lány akit szeretek:
- igazán csak Cintiát.

Kés?bb jött felém a lány
? sokat gondol rám,
nem felejtem utolsó szavát
azt mondta szeret igazán!

...

Meztelen sötétség terül szét a réten
a kettönk titka legyen ez az éjjel.
Álmos virágok nyugovóra térve
húzzák össze a szirmaikat,
altató nótával ringatják a holdat,
még nem tudhatjuk mit hozhat a holnap.
Elküldöm hozzád a legnagyobb csillagot
üzenetet küldök hogy újra itt vagyok.
A kett?nk titka legyen ez az álom
az édes csókjaidra még ugyanúgy vágyom.
Itt vagyok hogy újra szeresselek,
a csókjaidba fulva ne feledjelek.
A kett?nk titka legyen ez a vallomás
suttogva mondom hogy ne hallja senki más.

...

Örömöm benned lelem
mert te fényesíted a szemem
örülök hogy láthatom
hogy nézhetem és élvezhetem.
Ringató felhök közt ébreszt a napsugár
réten a sok virág ontja az illatát
ragyogó napsugár suttog a felhöknek
csókot küld egy pacsirta a báranyfelhönek.
Rügybontó tavsznak üzen a gyöngyvirág
pillangók táncolnak mezön és réten át.
Nyugovóra tér minden eggyes lény.
holdlapó ölében elalszom én.

...

Szeretem nézni,ahogy a napsugár ragyog az égen.
Szeretem,ha esik az es? a virágos réten.
Szeretem,amikor nyilík a pipacs és a búzavirág kékellik.
Szeretem nézni a szorgos méheket,ahogy a virágport begy?jtik.

Megfogod a kezem,sétálok veled a réten,
Leszakítok egy virágot és kiszámolom néked,
Szeretsz-szeretlek,szeretsz-szeretlek-nevetünk mindketten,
Nicsak-egy pillangó-még egy és még sok felröppen.

Csodaszép ez a hatalmas,virágokkal teli rét,
Nyugalom árad bel?le szét,átjárja lelkünk legmélyét.
Nézel rám,szemed tükrében látom a szenvedélyt,
Karod ölelésre kész,hozzád bújok,érzem tested melegét.

Nem nézem már,ahogy a napsugár ragyog az égen,
Nem érzem,ha esik az es? a virágos réten,
Nem látom,amikor nyilík a pipacs és a búzavirág kékellik,
Nem nézem a szorgos méheket,ahogy a virágport begy?jtik.

Szád csókra nyilík. Szeretlek!-Szeretsz?-Szeretlek!
Forog velünk a rét, a virágok, a méhek,
Szorosan átölelsz,lágyan megcsókolsz,a vágytól remegek,
Soha többé el nem engedlek,örökkön örökké szeretlek!

...

Elmegyek, de itt hagyom a hangom
Kezedbe helyezett életem, a sorsom
Átkos hazugságaim visszhangjait
Megálmodott jöv?nk veszett holnapjait

Elmegyek, de megmaradok annak
Akit elültettem Benned magnak
Akib?l csak Benned n?het virág
Akit csak rajtad keresztül lát a világ

Elmegyek, és viszem a bánatot
Mit végzetünk örökül rám hagyott
Faladra akasztom vágyaim kabátját
Az Örökké s a Mindig elkopott ruháját

Elmegyek és csak sejtheted, hogy sírok
Szó nélkül, veszetten, futok, ahogy bírok
Térben csak néhány koszos kis utca
Id?ben a végtelen áll majd közénk

...

H?s selymet borít ránk az éj sötétje
titkon, ha j?... ma csókra szomjazom...
Száraz virág illata, s kardamom
árad felénk, míg oldja köntösét le.

Vágytól remeg? szívem hajt ölébe;
ezer becéz? szóval ajkamon
bíbor, s arany párnákon hallgatom,
forró testtel b?vkört vonva köréje.

Szerelme heve mézes altató,
tikkadt légzése istenek zenéje.
- Már menned kell? - lebben a tüllháló,

s alakját fedi tamariszkusz kékje,
fodrozódik a lótuszvirágos tó,
ahogy úszik; arcán mennyei béke.

...