Vizionálgatás az élet céljáról…

Életsúly vállon!
Meditáló agyat nyom!
Elbuktató rög!
Hallgatagon viselem
Sorsom. Hordom keresztem.
*
Megtört ifjúság
Nyomasztja gondolkodást.
Rákfene, múltban.
Egy korai rossz döntés,
Nincs visszaút, sem lépés.
*
Élet értelme
Lehet, ki sem alakult…
Alakulás, rossz…
Volt remény? Odaveszett,
Halálra ítéltetett.
*
Cél a létezés?
Napsugár is csak éget!
Partnerkapcsolat?
Ha nincs kivel, csak szenvedsz…
Éget, mint só a sebet.
*
Az öregség, nem
Lábadozás! Sorscsapda!
Élet értelme?
Szép öregség? Délibáb...
Csak pár emlék, lelki táp.
*
Torzak mosolyok,
Szögletes könny, csak pereg…!
Boldog lét nincsen?
Rút vigyor, fáj életem,
Könny szilánk sebzi szemem.

Vecsés, 2017. május 29. – Szabadka, 2017. július 19. – A haikukat én írtam, alá a tankaverset, szerző ás poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A vers címe: Érzékcsalódás.

...

Kecses madarak,
Búcsútáncot járnak már.
Utazni fognak.
Fényben fürdik a határ,
Pára szitál, halk sugár.
*
Kong a tér, fészek,
Madarakat nem látni.
Afrikai út.
Lomb zizeg... selyem fodra,
Olvad a nap aranya.
*
Eresz alján is
Üresek fecskefészek.
Majd visszajönnek.
Rőt levél úszik szélben,
Megpihen csendes mélyben.
*
Vándormadarak
Kényszerből utaznak el.
Nagyon messzi táj.
Köd kúszik völgy öléből,
Elillan nap fényétől.
*
Madársereg száll,
Vonul, mint sötét felleg.
Ők mind telelők.
A harkály halkan kopog,
Fák szíve csendben dobog.
*
Vándormadarak,
Valahol úton vannak…
Lesz még jó idő!
Avarban halk nesz motosz,
Télre készül... álmot hoz.

Vecsés, 2016, szeptember 27. – Siófok, 2025. augusztus 9. -Kustra Ferenc József- írtam: eredeti Baso féle haiku csokorban. A haikuk alá a tanka-verset: Gránicz Éva szerző-, és poéta társam írta.

...

(Septolet csokor)
Távolban hegyek,
Itt minek legyek?

Ormok háta,
Rajta: pára
Kabátja.
Fúj, esik,
Kalpagod leesik.
*

Napfény sugarak,
Levegőben maradnak!

Sáros pocsolyában,
Nem melegít párban…
Már áttetsző világ,
Kapzsiság,
Napvirág.
*

Elindulnál nyár után…
Fújja esőt,
A hidegedőt.

Érzed a hűlést,
Meleg eltűnést…
Megtűrést!
Béketűrést?
*

Őszi vihar éllel…
Dobál levelekkel,
Kiegészítő cserepekkel!

Kisöpörte nyarat,
Köddel fedte hegyhátat,
Vágyat,
Alkalmakat...
*

(3 soros-zárttükrös duó)
Vágynék én meleg, selyem-sima nyári csendre,
Ez kéne nekem, juj de vágyok epekedve…
Vágynék én meleg, selyem-sima nyári csendre.

Jó lenne, ha az ormok még visszavernék a fényt,
Mert akkor nem látnánk itt az őszt, a kemény legényt…
Jó lenne, ha az ormok még visszavernék a fényt.

(Senrjú csokor)
Fátyolos felhők,
Meg is hozzák az esőt!
Pára araszol.
*
Világ majd bujdos…
Naptündöklés a ködben…
Hegyhát is bújik.
*
Pocsolyák sokat
Élvezkednek majd velünk.
Cipőnk beázik…
*

Vettem egy új, drága ernyőt a vágyó asszonynak és elindult!
Estére rettenetes volt az őszi szél, nagyon nekiindult!
Mikor belépett, folyt a kabátjáról a víz,
És láttam rajta, nem volt ez mulatság, mint TV kvíz…
Induláskor glédába rakta a hajszálait,
Most meg vizesen tapadva fedték vonásait.
Arcán folyós-lefelé még a szemfestéke is,
Nőm, hasonlított ázott madárijesztőre is…

(HIAfo csokor)
Szereti cserepet.
Ez már nyártemető
Időszak, neszezése dühöng.
*
Vadludak serege.
Fehér reggeleket
Lehet már várni... hamarosan!
*
Gólya híja többit…
Kiürültek fészkek,
De az újbor, már nagyon készül!

Vecsés, 2016. május 16. - Kustra Ferenc József– íródott: Alloiostrofikus versformába

...

De a gyakorlatban bizony is, hogy örök…

(anaforás, 3 soros zárttükrösben, 3-szoros belső rímben)
Ősz kezdetén vagyunk, a levelek már majdnem kezdenek hullogatni,
Ősz kezdetén vagyunk, a levelek kezdenek ág anyától búcsúzni…
Ősz kezdetén vagyunk, a levelek már majdnem kezdenek hullogatni.

(anaforás, 3 soros zárttükrösben, belső rímben)
Majd visszaszólnak búcsú képpen… tavasszal, benned fakad a gyermekem,
Majd fog szeretni…még meg is hagytam neki viselkedjen, mint gyermekem…
Majd visszaszólnak búcsú képpen… tavasszal, benned fakad a gyermekem.
*
(HIQ trió)
Nap a hőt…
Ingyé’ osztogat.
Nyár forró.

Felhőket
Nem látni… árnyak?
Hűvösebb.
*
Hő éget!
Mi sem menekvés.
Éji hűs!
*
(senrjon duó)
Izzó levegő szemet
Rebegtet. Mint délibáb messze…
Napernyő jó nagy?

Már a hajnalodáskor
Arcba ömlik a meleg! Ébred…
Hőség napja lesz!
*
(leoninus)
Ősidők óta az évszakok sokszor változnak, mindőjük... magából mást mutatnak.
Az évszakok változása… földi lét megmaradása, mert ez pozitív mássága.
Állatvilág nyáron bőségesen inna, ha találna, tél: a fagyban, nem találja…
Klíma nekik is kell, mert összefügg az, a minden szaporodással és az elléssel.

Embereknél ilyen összefüggés nincsen, de ránk is hatást gyakorol minden.
Éjjel jó, ha a Hold és a sok csillag világít, mert igy látunk egy hajszálnyit.
A Nap nappal meg fönntartja a fényt az életet, az átélt élhetőséget!
A felhők ritkán ellenségek, pl., orkánban, hogy együnk, kell locsolni határban.

A klíma meg az évszakok változása végül az életfenntartás segítői
És nélkülük nem lenne színes az emberek, a flóra, fauna teljességei.

Vecsés, 2024. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- írtam: a Föld majd’ összeségéről, főként az élhetőségről, alloiostrofikus versformában.

...

Születéskor az ember ajándékot kap,
Az élet és a halál közé ráadást,
Senyvedős, rövid-hosszú életet, mire pap
Azt mondja, ez nem az igazi, éld oldalvást.

Ebből az egészből, csak egyetlen igaz;
Vissza kell adni, ha eljött már az idő,
És kinek rövid lett, annak az, nem vigasz,
Hogy mit letöltött, az nem elvetélt idő.

Az enyém elvetélt, nem is kértem volna,
Apám, anyám azonban meg nem kérdezett.
Enyém; meglett ember rezignált mosolya,
Hogy apám, anyám fölöslegesnek nemzett.

Budapest, 2000. augusztus 8. – Kustra Ferenc József

...

Boldog homokszemcse oly' gyorsan görög a játszótéren,
Felismerte, már fújta erre a szél, nem olyan régen.
Fújta őt mindenfele, nem akad fel ily' semmiségen.

Aztán csak jön egy nagy gép... összeszedi társaival,
Elviszik és felhasználják egy háznál, vályogfallal,
Hogy embereket melegítsen agyag-sár alappal.

20 év múlva…
***

Lakónegyed épül, betonból. Buldózer jön,
Lebontja a homokszemcse otthonát, rögtön,
Majd, új élet perspektívát kap… felemelőn?

Felajánlják neki új életet és kimossák az agyagot,
Viszik, társaival jól megtöltik a nagy szállító-szalagot,
Aztán meg sem állnak, ővelük töltik homokóra számlapot.

Mily’ boldog, hogy megint az embert szolgálja,
De most egy kisgyerek lesz a kisgazdája,
Kinek még mit sem mond, az óra számlapja.

Kisgyerek első nap már leverte a homokórát,
És társaival együtt, söpörték az óra morzsát.
De homokszem boldog, visszakapta mozgás-világát.

Vecsés, 2015. július 6. - Kustra Ferenc József

...