Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
...
of
52
Te voltál és te leszel
Szemem, szemeddel,
Szembe nézett.
Mosolyod arcomra szegezted.
Sétálgattunk,kéz a kézben,
A pillanatot lested.
Átölelt a nyári éj,
Minden boldog perce,
Te voltál,és te leszel
A perc, óra, és évek.
...
Lőrincz Andrea
Volt egyszer
Volt egyszer ,nem régen
Egy bűvös szerelem,
Soha meg nem szűnő,
Csodákkal tele.
S lett belőle fájó,
Érzelmi átok.
Ami akkor volt kincs,
Mára sehol nincs.
...
Múlott tavaszon
Rügynek pattanása,
virágnak balzsama.
Kongatja kongó szívemet.

Hegedűn húz,
s fáj tőle
mindenem.

Jégből cseppen,
csörtetve ömlik
hirtelen..

Szétolvadt hóember orra helyén;
fonnyadt répa,
langy szellőben lengedez.

Nyárfa vattája,
az csak mi behavaz..

Illékony öröm,
hamiskás arany!
Sárga levél.Te földbe taposott!

Rügypattanás voltál,
egy múlott tavaszon....
...
Kedves-sem

Miért nem jössz már, mitől félsz?
Mi kell még? Mire vársz oly rég?
Miért nem kell a segítség?
Fogd meg a kezem, mit adjak még a szívedért?

Mit tehetnék még, hisz már, rég mindenem a tiéd.
Miért nem látod ezt?
Miért nem nyitod ki a szemed?
Vedd már észre, csak te kellesz!

Első voltam az életedben,
Most meg beállítottál a sorba, hogy én is csak reménykedjek.
Miért teszed ezt velem?
Miért vagyok csak egy játékszered?


Látom csak a bosszú vezérel ismét tégedet
Ki az ki elvesz tőlem, ki az ki miatt elfordítod a fejed?
Adtam mindent, amit csak tudok,
Te meg csak a hátadat mutogatod.


Oly sok a kérdés, hát miért nem válaszolsz?
Ha nem kellek már, ne ránts vissza folyton.
Engedj, értem ne lángolj,
Mert ennél még a pokol tüze is kevésbé fájó.



Hibás vagyok belátom, de hidd el nekem kedvesem,
Csak a boldogságodat kerestem.
Keresem most is, de ki az aki neked nálam többet ad?
Mutasd meg és fejemet hajtom előtte majd.


Megköszönöm neki, mert megérdemled a legtöbbet,
Csak kérlek, ne sírva kelljen elmennem.
Melletted minden sokkal könnyebb,
Miattad még a reggeleim is sokkal szebbek.


Érted értelmet nyert, hogy felkeljek reggel,
Hát miért hagysz most cserben?
Ha szerinted én ezt érdemlem akkor súgd a fülembe,
Neked még ezt is elhiszem.

Mondj már valamit, mert megöl a sötétség csendje.
Ha nem vagyok elég,
Akkor lökj el, ne légy velem ennyire kemény.
Ennyi elég.

Ne kínozz tovább,
Mert lassan a várakozási idő lejár.
Olyan lassan bújtál belém, mint az első hópehely egy téli estén,
De olyan gyorsan elmész, mint a zivatar nyár közepén.


Ne menj még el!
Ne hagyj magamra!
Vigyél magaddal!
Csak te vagy aki szívemben van.

Sebet ejtesz lelkemen,
Bele vésed nevedet.
Mondd, hát mit akarsz?
Vége van ma, holnap,tán jövőre, mondd, meddig tart?


Meddig ejtesz fogva reménytelen várakozással?
Van még veled dolgom
valami ezt ordítja belülről,
De a távolság közöttünk csak egyre nő.

Látom a szépet,
A jót, mi volt, mi lehetne,
Látom benned azt is amit te csak keresel,
Hát vedd észre!

Be kell látnod neked is, hogy ez így nem mehet,
Csak mond már végre ki, hogy Menj el és vissza ne gyere!
Ne kínozz tovább azzal, hogy tartalékba elteszel.
Várok rád még, nem tudom meddig, de leszek.

Itt vagyok, akarlak, De látom téged ez nem izgat,
Akkor hazugság minden mi kettőnk közt elillant.
Hazugság minden, mit elképzeltem,
Hazug az összes szó és hazug az összes perc.

De legyen hát hazugság, gyötörjön fájdalom,
Csak akkor még utoljára adj egy hazug pillanatot.
Csak egyet és vége, többet nem látsz,
De a sok szép emlék akkor is örökre velünk száll.


Égő szívem még mindig vár,
Fájó lelkem csak téged lát.
Eszem azt súgja: maradj még,
A szívem is azt mondja, hogy engem kérsz.
...
Rád gondoltam
Éjfélt ütött az óra,
Szemem már lecsukódna.
Feldereng egy emlékkép,
Mi fenntartott egész éj.

Rád gondoltam kicsi lelkem,
Hiányod csak szúrja szívem.
Dőlsz-e még a két karomba,
Vagy felejtselek magányomba?

Miként gondoljak te rád,
Szép kis emlék, vagy fájó csalódás?
Emlékszel még kettőnkre?
Majdnem sírtunk nevetve.

Ágyad szélén én ültem,
Csókot ajkadra én tettem.
Szemed csillogását nem feledem,
Olyan volt, mint tenger a naplementében.

Hogyan felejtselek téged már,
Ha kezemmel tested betakarnám?!
Létem nélküled csupa sár,
Kertemben nem nyílik már virág.

Szürke mindennap az ég,
Fázón remegek, mint téli estén.
Felhívnálak, de nem merlek,
Talán a közöny miatt nem keresel.

Nem emlékszel, ezt mondom,
Kitörölni lelkemből megpróbálok.
Hazudok még magamnak,
S remélem reggel felkelek hangodra.
...
Csak egy kis fájdalom
Veled a szerelem édes fájdalom,
őrülten szeretlek neked megvallom.
Nem tudom mióta, és nem tudom miért,
de mióta szívem szívedhez elért,
kicsit meghalok minden csókodért.

Felgyújtottad bennem a szerelem lángját,
tudtomra adtad szíved titkos vágyát.
E két vágy közös pontra ért testünkben,
és kitör hisz oly erősen izzik benn,
gátja nem lehet gonosz ember, sem akarat.

És jött a csoda napja, karomban talállak,
felkelti bennem az ősi buja vágyat.
Csókot ontok rád, több százat is halomba,
tested szerelemtől remegve omlik karomba.
Testet ölt az álom mit tiszta érzés táplál.

Őszinte szerelem szeretkezésünk tápja,
nem is vágunk közben egymás szavába.
Nem kell itt beszéd, csak mozdulat. Gyengéd!
Két szerelmes ember abból mindent megért.
És a testek szótlan egymáshoz szólnak.

Mert beszél a test, mit beszél szinte kiált.
Vágyat vágyra követelve eltörli a hiányt.
A hiány mit eddig nem töltött ki senki,
nem is tudott, nem volt szerelme! Ennyi!
De mi tudjuk, szíveink egymásra találtak!

De ekkor horgonyzott le szívünkben a bánat.
Egymásé nem lehetünk rablánc fogja ágyad.
De élhetünk a titkos légyottokkal bátran,
beteljesüljön szerelmünk kis hálószobádban.
Szerelmünkre így lesz, csak egy kis fájdalom.
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó