Céltalan lett az életem,
Elvesztettem akit féltettem.
Nem értettem a lényeget:
Imádom az egész énedet.

Nélküled nehezek a napok,
Csak a gyötrelem amit kapok.
Panasz nem hagyhatja el számat,
Ez az élet nyújtotta számla.

Megfizetek minden tettemért,
Amit ellened tettem én,
Amikor nem voltam melletted,
Fejed egyedül tetted le.

Sajnos nem voltam h? társad,
A síromat magamnak megástam.
A fát magam alatt vágtam,
Az egészet megbántam.

A perceket nem becsültem,
Egy szobában egyedül csücsültem.
Azon gondolkoztam pár hétig,
Hogy csinálhattam ezt végig?

...

Csak mentem az úton úgy ahogy szoktam,
Lehajtott fejjel, búslakodva.
Ez azért volt mert az élet gyatra.
És a sors téged akkor még nem dobott az én utamba.
De aztán jött egy lány, szép volt nagyon,
Mikor láttam a szívem egyre gyorsabban dobogott.
Ez a lány te voltál senki más,
Akkor történt az,hogy teljesen megbolondítottál.
A szemed csillogott a hajad lobogott,
De a mosolyod volt az, ami benned megfogott.
Pár másodpercig megfordult velem a világ,
Akkor már tudtam, Cupido nyila eltalált.
Ez volt életem legszebb pillanata,
Mert ez az érzés örökre bennem maradt.
Most már itt vagy nekem, szerethetlek,
Úgy ahogy senki mást eddigi életemben.

...

Utállak, mert játszottál velem!
Elhitetted, hogy lehetsz a mindenem.
Csak egy játék voltam neked, kit kedved szerint manipulálhattál.
Sokszor mondtad, hogy velem lennél.
Utána mégis nemet mondtál!
Ebben hol a kegyelem?

Összetörted szívemet nem egyszer, nem kétszer sok ezer darabra.
Lettem volna szeret?d a virágzó tavaszba.
De te nem láttad, mit titkolok magamba.
Utáltalak ezért, mert csak egy játékszer voltam számodra.

...

Minden napom porrá hullt, nem volt semmi értelme.
Aztán váratlanul beléptél az életembe.
Szavakkal csábítottál, közben beléd estem.
Aztán meg pofára megint, összetört a szívem.
Még hallgatom sokszor a szerelmes dalokat,
Szeretném még egyszer hallani a hangodat,
Nem tudom mi lett velem, mit tettél te velem.
Versekbe foglalom minden egyes érzésem,
Minden érzést, mit kiváltottál bel?lem.
Megtanítottad azt: mi fontos az életben!
Mindenegyes emlék mi kett?nk közt volt, megfakult,
Nem maradt már meg semmi, csak egy fekete folt!
Rágyújtok egy cigire, a történet már véget ért,
Törött szívvel továbblépek, s könyörgök a holnapért.

...

Szívembe végre beragyogott a fényl? napsugár,
Vége lett a télnek, most egy új tavasz vár.
Nem is sejtenéd, hányszor gondoltam én valaha is rád.
Elalvás el?tt az utolsó gondolatom mindig is te voltál,
Néha mikor megláttalak, csak úgy megöleltelek volna,
Mert még akkor is szerettelek, mikor fejbe l?ttelek volna,
Most már nem érdekel, mi volt köztünk akkor rég,
Mert visszakaptalak téged és ez nekem b?ven elég.

...

Néha nem értem az életet,
Miért hiteget, aztán elvetet,
Miért hagyja, hogy találkozzunk,
Aztán miért engedi, hogy eltávolodjunk.
Elegem van abból, hogy mindig tovább kell lépnem.
Mostantól, jöhet, bárki nem érdekel engem,
Nem fogom tovább a jó kislányt játszani.
Innent?l csak az életet fogom kihasználni.
Egyszer talán te is rájössz, mit veszítettél,
De lehet?séged megvolt arra, hogy viszont szeressél.

...