Mónika, Vágyakozó szívem, végre megkapta mire vágyhatott, ölel? karjaidban Szerelmesen hálhatott. Mámoros volt, fantasztikus érzés, ahogy csókjaid teljében elfogott az érzés.

Mint, ha Álom lett volna, oly csodálatos volt, fényl? pillantásod, biztosan igaz volt. Öleltük egymást, mint Földet a változás évszaka, remegett testünk, ahogy telt az éjszaka.

Ahogy gyengéd érintésem, megrázta érzékeny tested, már tudtam, kívánsz Engem, s a buja Sexem. Ahogy gyengéden áthatolt rajtunk a vágy illata, amúgy is szapora szívünk, felgyorsult egy pillanatra.

Nem irányított már ész, és gondolat, szenvedély volt az, mit?l felejted minden gondodat. Ajkam kéjes mámorában fürdettem tested, s öleltem, felizgult megfeszült melled.

Szenvedélyt?l izzó testünk, lassan, teljesen egyé lett, s kéjes sikolyoktól hangos éjszakán végre teljes lett. Ellazult testünk, lassan, megpihenni készült, de Szerelmes csókodra, sor, ekkor, vaj miért nem került.

Mit eddig csupán álmaimban hittem, lassan elt?nt, s a józan észnek hittem. Úgy vágytam csókodra, de Te nem voltál ott, mit éreztem, az csupán Álomnak volt játéka ott.

Megtréfált Álmom ismét Engem, csalódva, sírtam, csalódva keltem. Rá kellett jönnöm, Álomból nem lett valóság, megizzadt testem csupán, mi most, az igaz valóság.

Íj szép Álmokkal élni, tán ez marad Nékem örökre,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Életem szerelmére ?benne találtam rá s mikor rám nézett szeme csillogott mint ezer csillag az égen! Szemeivel megbabonázott és szívében egy örök boldogságot látok! Mikor rám nézet s meg fogta kezem a szememb?l könny csordult s nem tudtam mást mondani csak ennyit szeretlek, ezt is remeg? hanggal mert szólni sem tudtam az örömt?l melyet ? adott és érzek mai napig bennem! Ha az életemet újra kezdhetném vele kezdeném,hogy kudarc s bánat ne legyen az életembe csak ? akit annyira szeretek! Míg nem voltál nekem az életem romokban hevert de te jöttél és segítettél a pórból várat építeni s ez a vár most egy igazi kincs mely a szívünkhöz n?t s mind a ketten egyaránt ezt akartuk,hogy boldogok legyünk egymás mellett míg élünk! Van egy világ melybe ha be lépünk az csak a miénk mert szeretni csak úgy lehet ha a másikat szereted! Én nagyon boldog vagyok veled s ígérem egy életre itt maradok veled!

...

Te vagy a legszeb és leggyönyör?bb az életemben,
te voltál és te is leszel mindörökre,
mert megszerettelek és megtetszettél nekem.
Te vagy a legkedvesebb, a szívem legmélyébe
csak látsd, hogy szeretlek téged,
így hát légy hites feleségem és mindörökké
SZERETLEK téged, amíg csak élek!

...

Csak mentem az úton úgy ahogy szoktam,
Lehajtott fejjel, búslakodva.
Ez azért volt mert az élet gyatra.
És a sors téged akkor még nem dobott az én utamba.
De aztán jött egy lány, szép volt nagyon,
Mikor láttam a szívem egyre gyorsabban dobogott.
Ez a lány te voltál senki más,
Akkor történt az,hogy teljesen megbolondítottál.
A szemed csillogott a hajad lobogott,
De a mosolyod volt az, ami benned megfogott.
Pár másodpercig megfordult velem a világ,
Akkor már tudtam, Cupido nyila eltalált.
Ez volt életem legszebb pillanata,
Mert ez az érzés örökre bennem maradt.
Most már itt vagy nekem, szerethetlek,
Úgy ahogy senki mást eddigi életemben.

...

Szívembe végre beragyogott a fényl? napsugár,
Vége lett a télnek, most egy új tavasz vár.
Nem is sejtenéd, hányszor gondoltam én valaha is rád.
Elalvás el?tt az utolsó gondolatom mindig is te voltál,
Néha mikor megláttalak, csak úgy megöleltelek volna,
Mert még akkor is szerettelek, mikor fejbe l?ttelek volna,
Most már nem érdekel, mi volt köztünk akkor rég,
Mert visszakaptalak téged és ez nekem b?ven elég.

...

Elmentél messze távol t?lem,
Arcodat keresem a messzeségben,
Szeretném a szádat ezerszer csókolni,
Szeretnélek Téged nagyon Szeretni.
Ahogyan beszéltél nagyon fájt nekem,
Másnak hittelek, de te elhagytál engem.
De most már belátom feleslegesen szenvedtem,
Csak egy fiú voltál, akit valaha szerettem.

...