|
|
|
|---|---|
 |
|
| Emlékkönyvbe (Nőnap) | ||||||
| Égre nézve látom, vonulnak a felhők,
elindulok felkutatni a tavaszi erdőt. Olvad már a hó is, lecsöpög az ágról, magvak bújnak elő drága földanyából. Nézem, egyre-másra virág nyílik sorba, akad itt-ott köztük piros pöttyös gomba. Kezét fogom nyomban minden földi nőnek, kísérem így fák közé szembekötve őket. Megérkeztünk nézzék, mind kik körül álltok, néktek adom mindazt, amit itt Ti láttok. Jácintok és ibolyák csak is azért nyílnak, ne feledje senki ma van éppen Nőnap. | ||||||
| ||||||
