|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vadvirág | |||||
| Égig ér? virágok,
de mindnek szirma hullt. Tiszta hanggal kiáltok, de színe megfakult. Vérzik hát a régi seb, bár éppen csak szivárog Feltépték rút tövisek. Fenn varjú károg. Azt károgja "várni rád!" s én cs?rébe nevetek, Legy?ztem már holt hadát, nem birkózom veletek. Nem küzdök a múlt ügyért, szívem zord hahota, nem pazarlok többre vért, zárva lelkem ablaka. | |||||
| |||||