|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vérvörös krizantém | |||||
| E Földi csuhában, meztelen lélek vén,
esdekl? remény él, fényedben ébredvén. Álomból valóság, gyógyító orvosság, könnycseppé válik, ha elj? a boldogság. Mosollyal szemedb?l, ajkadra sós íze, szívsóhaj, led?lt fal, legbels? énedben. Tündérdal, angyalhaj, rózsaszínálomképp, Cupido nyilától, jöv?det tárod szét. Szepl?tlen sz?zies ártatlan foltosság, kívánva áldott hit, átható forróság. Csókoddal csillapítsd, szereleméhségét, ? a tanú, hisz akarod, s lehulló csillaglét. Az évek szép pillangók, így együtt elrepkednek, a léleknek édenkép, több mint szó: SZE(R)ETLEK! Eggyé vált lelkeknek, a halál csak porkoláb, az igaz szerelem örök, ha ittlétük nincs tovább. Vérvörös krizantém virággal kezünkben, itt, s túlvilágon, szerelem lelkünkben. | |||||
| |||||