|
|
|
|---|---|
 |
|
| Fekete szívb?l | |||||
| Létkarmai hamar, ha mar, a karma kér,
húsvérb?l valóm értedé-e, aki érted él. Testéb?l kilépet lélekként, szállok feléd, így hamarabb ölel át, az örök szenvedély. Ajkadra tapadva, utolértem önmagam, dobbanó szív szavalja, minden szavam. Boldog áldás szikrázótekintet, fényeden, Permetegben szemt?l szemben, szerelem. Alaptalan világpillérje remeg, hasztalan, eggyé teremtve, nemlétez? a bizonytalan. Bársonyként békésen vállamon megpihen, hajfürtjeid selymét simítva biztonság, igen. Egymagammal halni vágytak takart tagjaim, lándzsába d?lnék kincsemért, megért a kín. Magamba szívom b?röd illatát, a könny ered, tisztán érezve tudva mit jelent, viszontszeret. Szök?kútcsobbanásnál beteljesít hullt csillag, kívánságtitkainak fényei, bennünk ragyognak. Rózsaszínfelh?t-lenlebegésben szeszélytelen, végtelened? id?tanúink s a sors velünk, jelen. | |||||
| |||||