|
|
|
|---|---|
 |
|
| Milánó dómja el?tt | |||||
| Este, ?szi este,
Milánóban, a dóm el?tt Valami a szívünkre hullt S a szívünket összesebezte. És vérezve, fájva Csókoltuk egymás szemeit S kérdeztük egymást véresen, Vajjon-vajjon kinek az átka? S a dóm némán terpedt Őszben, ködben az Ég felé: Kicsúfolt és kikacagott Egy b?nös, büszke, bús szerelmet. | |||||
| |||||