|
|
|
|---|---|
 |
|
| Két szent vitorlás | |||||
| Parton vagyunk, sziklákra estünk,
Be szép a mi testünk: Nagy tengerek vándor lakója, Szilaj két hajója. Összetörött friss, fehér bordánk, De ép a vitorlánk S mi lenne, ha fölkerekedne Vérünk régi kedve? Nekünk jogunk van újraélni, Jogunk van sohse félni, Nem kérdeni, meddig és merre? Vissza a tengerre. Törött hajókkal is csak bátran Bal éjszakákban, Hajóink szent szél ösztönözze, Mert csók törte össze. | |||||
| |||||