|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vágyakozás | |||||
| Megijeszt a sötétség,
az, hogy már nem ölelsz. Fáj ez az üresség, mi a lelkemben pihen. A földön fekszem kínokkal, terhekkel, repülni már nem tudok, így nem mehetek el. Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj! Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki a világon! Néha hiányzik az, aki voltam, az, aki Te voltál, és azok, akik Mi voltunk! Nem jön álom a szememre mert nem vagy melletem de ha melletem vagy boldog vagyok nem tudom elmondani azt, hogy mennyire szeretlek téged | |||||
| |||||