|
|
|
|---|---|
 |
|
| Buborék | |||||
| Látlak:
Egyre fokozódik bennem a tünet. Köztünk számtalan láthatatlan verzum. Arcomról, feléd indul egy lendület És eléd lép e milliónyi kapun. Szemedbe nézek, ó annyiszor, Mindenkit ismersz, s már ismerek. Megértem: az szép a világból, Mi nélküled, sohasem lehet. Te vagy az én lelkemnek forrása, S önmagadból adj innom még oly sokat, Hogyha rám tör az élet bánata, Fújhassak bel?lük buborékokat. | |||||
| |||||