|
|
|
|---|---|
 |
|
| Áldott szerelem | |||||
| Te megfogantál bennem egykoron,
cseppenként azóta is n?sz velem, sóhajom ül hév-dobbanásodon, szívkamrám örök létezést terem. Ahogy mécs fénye szobába reked, úgy ragyogsz bennem, mint tiszta lélek, átadom mind-rezdülésem neked, és én... majd, a tieidb?l élek. | |||||
| |||||