|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az angyaloknál becsületesebben | |||||
| Homlokomra várom puha kezét
És a szivem tájára, hogy itt fekszem. (Mondd csak, hogy a Te nagy várásodat, Édes Senkim, sírták-e már szebben?) Ha befutkosná ajka arcomat S ha lezuhanna fojtódott nyakamra. (Bíztak-e már ennyi igéretet A te kényes, forró ajakadra?) Ha testének közeles bársonyát Össze-vissza zilálná durva vágyam. (Mondd, kislyányom, fert?nek tartanád Az én süppedt, beteg, búsladt ágyam?) Ha elpihenvén szállna ránk a csönd S csak úgy álmomban sírnék föl jajongva. (Ugye, rájuk rántnád lángostorod Az ablakon betévedt angyalokra?) | |||||
| |||||