|
|
|
|---|---|
 |
|
| Fogolytábor a szibériai Krasznojarszkban… 1/2. | |||||
| 1917. –ben vitték a fogságba a magyar katonákat…
A vonat, akárha kísértetvilágban haladna, Csak haladt, havat tolt, de nagyon zötyögve, fújtatva. A Hold, mint valami szemlélő fenség, elárasztotta a tájat Remegő fényével és közben meg, terítette ezüst sugarat... Voltak részek, ahol csigalassúságú döcögés volt az út, Ott a foglyokat kevésbé ellenőrizték, itt volt kis kiút. * (Senrjú) Viharfelhőket Láttunk szembe haladni... Angyalok tolták? * A vonatot számtalanszor mellékvágányra irányították, Ott sokszor órákig álltunk, valamiért hosszan parkoltatták. Éhesek, szomjasak és mocskosak voltunk, És bizony megtetvesedés volt a sorsunk. Volt, ahogy a havazás elállt, a mozdony is nekibátorodott, Gyorsította a marhavagonokat, néha kicsit hosszan sípolt. Krasznojarszk határában óriási temetőt látni, A terepen mindenhol szinte... fakereszteket látni... A vonatunk lassan begördült a krasznojarszki pályaudvarra, A friss, hideg levegő, megkönnyebbülést hozott a bezártságra. Süvített a szél, elvakított a hó, és nagyon átjárt a hideg... Gonosz felhangú volt a csend... Körben némaság is fagyosan rideg... * Mint hónap árja A tájra hullott... fehér. Sok fehér pehely. * Hó-vidék, olyan szépség, hogy lopva gyönyörködök benne, De, e környezetben, a lelkem szólt, hogy maradjak csendbe. Az állomástól, gyalog, komoran folytattuk az utunkat, Kín volt minden lépés, és heves hóvihar fedte utakat. (3 soros-zárttükrös) A szél őrjöngve kavargott, vitte havat, csípve mart a fagy, Lépésenként küzdöttük magunkat előre... ha a szél hagy... Örvénylett körülöttünk a hó, a hókristály arcunkra fagy. Így vergődtünk át egy délutánt, elcsúsztunk a vastag, fagyott hóba, Végig zuhantunk jeges hótorlaszba... kinek, ahogy bírta lába... Végül a táborba értünk és úgy néztünk ki, mint vert ármádia. * Lélek kiszakad. Lélek beszakad. Lékek. Lelket menteni! * Idő hidegül, Jégcsapok összeérnek. Száj is elkékül. * Idő hidegül, Nem működik gondolat. Bennük önmagad. * Idő hidegül, Meleg és étel nincsen. Hűtő barakkok. * A barakkokat Öleli a jéghideg. Jeges-hideg csönd. * Emberek hűtve Élnek, deszka barakkban. Még penészfolt sincs. * Őszinte szavak, Fagyhalál pillantások. Kihűlő arcok. * Skorbutos fogak! Szájban, folyvást fájdalom. Száj széle elfagy. * A száraz kenyér, Fekete, fagyott, kemény. Enni fogtörő. * Száraz morzsa is Aranyat ér. Keresés. Az éhség az úr! * Száraz kenyeret Jól puhítják a könnyek. Sírás se segít. * Szél, süvítve hoz Dermesztő, nagy hideget. Tél támad, tombol. * Termek betelve A mahorka füstjével. Egészségóvás! * Mahorka, ritka Nagy boldogságot szerez. Egyetlen öröm. * Hűlt fejed rázod! Nyakadat tetvek marják. Nekik jó meleg. * (tanka) Barakk tele van Titkos gondolatokkal... Vágy, hazamenni! Otthon emléke ölel, Mennék én haza fénnyel... * Rózsaszín hajnal, Otthon még hazavárnak. Álmaikban... vagy. * Napot csodálni És várni a holnapot. Menekülés-vágy! * Kézujjak között Nem folyhat el a remény. Imára kulcsolt. * Eltűnt időben Van tán'... beragadt lélek. Élni! Lélek nincs. * Halhatatlanság. Élet, sudár jegenye. Ez törpefenyő. * Örökzöld pázsit... Örök álmodozásban. Jeges, csúszós hó! * Halhatatlanság Csak mesében. Győz, hideg! Mesék felejtve. * Krasznojarszki tél! Itt, halál mesél, kaszál. Szibéria arc... * Tébolyult élet, Fel sem ismerhető: lét. Határ: őrület. * Hideg közelít! Mindenfelől átölel. Virraszt felettünk. * Reggel. Ébredés. Hideg. Mit hoz az új nap? Még, egy nap élet? * (tanka) Múlandóságban Őrizem a szemedet. Emlék is megfagy... Szinte hallom hangodat, Látom angyal arcodat... Vecsés, 2017. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: megtörtént esetről, amit az egyik elszenvedő írt meg könyvben. | |||||
| |||||