|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ősz a Balatonon a poétával… | |||||
| Hallom, ahogy a búsulózó szél, búcsúdalt komponál,
De megbotlik, összes apró-fehéres hullámtaréjnál… Ijedtében össze-vissza fúj, látszik, hogy nincs magánál. * (Senrjú) Szép, csillagfényes Hajnalon, nyár, vetkőzik… Parton, levél hull. * Déli partról elnézem, hogy a bazaltorgonás hegyek, Ellepik a képzeletemet, mint nyers húst a zöld legyek… Ihletet adnak, elgondolkodtatnak, írni kell... megyek. Kezem ügyében van a papírom meg a tollam, Mert a kalamárisomat én most, el nem hoztam… Azt hiszem… hogy kitehettem volna… nem gondoltam. A tó víztükrében, még látom, fürdőzik a gyengülő napsugár, De én már azt tudom, hogy ide a nyári hőség, nem jön vissza már… Neki is állok írni nektek… jaj, de hiányzik az a kalamár! * Utolsó tánca A nyárnak. Röpke alkony. Képzelet, suhan. * Lebegek a vízpárában, egy korhadó, de kényelmes pad felett. Érzem, béke átható és nem zavarja semmi sem a lelkemet… Még azért ücsörögnöm kell, mert van, ami zavarja, az eszemet. * Természet hangja Zsong a fülemben. Látom! Agyban, kerge szél. * Ahogy itt vagyok ez maga, kisebb szelet valóság, Itt a magyar tenger partján... ez nagy szelet boldogság… Itt kéne maradni… dühöng bennem a vad mohóság. Balcsikám, te most még együtt játszol a nyárral, A napfényt még visszavered… sok hullámpárral. Az esőfelhők eltávoztak innen, jó messzire, A parton, két lovas hintó áll rendelkezésünkre. * A jövő számít? Nekem a tegnapok is! Víztükör, szépség. * Jól látom, hogy víz fölött suhan a sok elvesztegetett szó, Rajtuk lovagol a sok-sok elveszett lélek? Elkárhozó! Erős és még gyenge is vagy. Ma valami megváltozott, Én érzek valamit, lehet, hogy a lelkem elkárhozott? Őszül a természet, a színei a legszebbek, Majd visszatükröződnek… itt írt szebbnél szebb versek. Én majd a napfénykanyarban szépen, csak, lebegek. Ó, te Balaton! Mesés ez a feszített víztükör! Napfény benne még meleg sugaraival tündököl. Néha, erre keveredik egy elkószált szélroham, Csak nézelődők, miközben lassan, a partot jártam. Vecsés, 2015. szeptember 1. - Kustra Ferenc József | |||||
| |||||