|
|
|
|---|---|
 |
|
| Rád emlékezem | |||||
| Hogyha hallom, a szépség kacér
S hódolatra vágyik sz?ntelen, Érzéketlen szívének legott Hogy több rabja s fénye több legyen: Rád emlékezem, óh drága n?, Mert te e vádat megcáfolod, S a világgal is kibékülök, Szépségedre hogyha gondolok. Hogyha hallom: g?gös az erény S büszkén nézi azt, ki vétkezett, Jégkebellel, könyrületlenül, Mint egy isten a világ felett: Rád emlékezem, óh drága n?, Mert te e vádat megcáfolod, S a világgal is kibékülök Erényedre hogyha gondolok. Óh de érzem, e világon a Költ? árva hang puszták felett, Sorsa, hogy vérz? tövisfüzért Hordjon átkos homloka felett; Rád emlékezem, óh drága n?, S életemre búsan gondolok. - - Óh, ki mindent megcáfolsz, miért, Mért ez egyet meg nem cáfolod? | |||||
| |||||