|
|
|
|---|---|
 |
|
| Miért hagytál el, hogyha kívánsz? | |||||
| Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire vagy t?lem? Mért hagytál el, hogyha kívánsz, Ha bennem lehetsz csak ünnepl?ben? Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól? Mért fáradnak el a rohanók? Mért rág szú-módra szét a tenger Karcsú, viharra teremtett hajót?... Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém, Mint szép, szikrázó mennyk? a tóba! De megégetn?k-e a világot, Vonagló lángokként összefonódva? S pocsolyákba árkolt bús arcomba Birnál-e nézni, ha én is belelátnék?... Ó asszonyom, te balga, te bolond, Játszót-játszó, ostoba, semmi játék! | |||||
| |||||