|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az élet bája . . . | |||||
| Vannak nők, akik egy életen által
Kísérnek minket szomorú varázzsal, Mint hidegfényű, messze csillagok Örvények közt a gazdátlan hajót. Nők, akik mindig, mindig velünk vannak, Fanyarbús illatát az új tavasznak ?k küldik és az őszirózsa gyászát, Gyötörnek mély emlékek távolán át. És vannak nők - ó legyenek áldottak! - Akik nekünk az élet bája voltak. Pillangói a gyászövezte kertnek, Virágai az eltűnt édeneknek. Akik bársony szemükkel simogattak, Vagy selymét adták ránk finom szavaknak S emlékük úgy él, mint Mozart-szonáta, Vagy márciusi reggel ragyogása! | |||||
| |||||