|
|
|
|---|---|
 |
|
| Minket fújt a szél | |||||
| Szasz! Én leszek csábítód, Ella,
Ne rebegj, nem leszek én béna… Gyere vacsizzunk meg… Jólesett? Desszert meg… Ülj le bátran… már foglak Ella! * Ó, hát szevasz, te nagy szívtipró! Szavaid, mint pezsgő, – csiklandó! Vacsorád fenséges, Desszerted veszélyes... Fogni csak az tud, ki hódoló! * Félsz? Egyesítsük lelkeinket, Száj, szájba… ne mozogj, se tetet. Amígy ezt nem lehet… Ölelj, add szemedet. Jó, ha rám tapasztod testedet! * Nem félek, csak érzem szívedet, Szavak nélkül tudom, mit lehet. Ha szemed rám talál, A világom szétmál. És magamhoz húzom testedet. * Befúj a szél az ablakomon, Párnám harapom… haverkodón! Téged kén’ megenni… Húsodat csókolni… Minket fúj a szél ablakomon. * Te vagy, ki elcsavart a szélben, Simogatón, de nem is félszen. Jöjj hadd harapjalak, Karomba zárjalak! Szívem tárva... ott lenni éden! * Felkérlek tangózni az ágyba, Őrületbe űzlek… a vágyba. Közben beszélgetünk… Képek, miket élünk… Egyénileg süllyedünk vágyba! * Táncba hívsz, mily’ csábító szavak! Majd ringunk, mint vízen a csónak. A szóval is ölelsz, Karoddal átölelsz. Őrülté tesznek égő vágyak! * Asztalon volt, megszólalt telód! Szemedben volt, hogy kár… Akarod! Külföldön volt… megjött A férjed, itt… lökött! Lelkünk együtt… tangó! Tagadod? * A telefon tévesen csörgött, A férjem már rég elköltözött. Én nem vagyok ravasz, Most jön egy új tavasz. Nem tagadom, lelkünk összejött! Vecsés, 2025. április 11. – Siófok, 2025. április 12. -Kustra Ferenc József- írtuk: romantikus LIMERIK csokorban. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva a párosakat írta! | |||||
| |||||