|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az élet alkotórészei | |||||
| Nyáridőben…
(Kétsorosok) Fél-sötét árnyak csendje, Nap, mellé süt lihegve. (Visszatérő, belső rímpárok) Ó, micsoda hőség, nem enyhíti csöndesség, Micsoda felsőbbség, melegben zúg… lágy hőség. * Szélvihar fát dönt, (recsegve) és nem csendbe, Halálfélelmet tuszkol… félő lelkembe. Szép, vad ez a vihar, csodálnám, ha volna kis csöndje… Mindenbe belemar! Jó idő tán' hívna egy sörre. * Tyúkok az udvarban, csendben, Csak kapirgálnak… melegben. Magányos kutyaházban az udvar csöndje, Kutya elbóklászásban… Tán’ izzik szőre. * Szamaras kordé áll csendben, Hajtó nézi esendően… Szamárnak nagy a füle, lekonyulva lapátol csöndbe, Nagy, szürke az ülepe, ácsorog két rúd közé kötve… * Az istállóban, trágya is csendes, Jászolhoz kötött tehénke vemhes. Kisborjú, még csak rugdos, a méh csöndjében, Bár nemsokára rugdos, gazdi kertjébe… * Gyerek rolizik, bukik csendbe, Erre istállószag befedte. Homokban rolizni nem lehet, de azt igen, bukni csöndbe… Aki ilyen mafla, mit tehet? Megy anyához esendőzve… * Öregen, halkul a csend, Értelmetlen… életed? Megérted, élted vén alkonyát? Dúdold élted dalát csöndben, Még cukros léted dalát, pihengetve zümmögd esendően. * Öregen elhalkul az életed csendje, Életbőröndöd ürül, mi… sincs már benne. Tested már nyüzege, de a lelked még szárnyaló a csöndbe, Jő, a vég csöndje, de nem számít, te mész a kiveszendőbe… * Erdőben leültünk nagy csendbe, Én meg beszalonnáztam csendbe. Jó egy kis séta az erdőbe, elbóklászni a személyes csöndbe, Jó kicsit eltűnni a fák köz-be, árnyasban heverni, fa-tőbe… Vecsés, 2019. január 21. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||