|
|
|
|---|---|
 |
|
| Völgytölcsérben | |||||
| Elértük az úti célunkat a kisebb dombok közötti völgytölcsért,
Elértük az esti pihenőhelyünket, a völgy körüli dombtöltést. A völgytölcsér torkolatától nem is messze, levertük a sátor cölöpöket, Hogy utána nekiállhassunk a vacsora-alkatrészek, összefőzésének. (3 soros-zárttükrös) A lég, nemcsak állva mozdulatlan, de hallatlanul csendes, Szerintünk érzi a közeledő estet, mi bőn rejtelmes… A lég, nemcsak állva mozdulatlan, de hallatlanul csendes. A domboldalakról hevenyűlve görög le a sötétség, Mintha tudná, hogy eme kis völgy egy befogadó féleség. Az égen, felhőcskék látszanak, És látni, hogy biz' nem mozdulnak. Olyanok, mint rónán kint-rekedt gulya, mi helyben állva szunyókál, A terelőkutyák is csendesek, immár egyikük sem mórikál… Olyanok, mint rónán kint-rekedt gulya, mi helyben állva szunyókál. A dombok túloldalán egy házi kutya vakkant csendesen, Valahonnan messziről, harangszó is hallik, nem vérmesen… A dombok túloldalán egy házi kutya vakkant csendesen. Egymás lélegzetét figyeltük és méláztunk a csillagokon, Közben jött föl a Hold és arra gondoltunk, hogy ő is egy rokon? Három hullócsillag is átsüvített a végtelen semmiségen, Mi meg csak álmélkodtunk, méláztunk, eme természeti szépségen… Három hullócsillag is átsüvített a végtelen semmiségen. Egyszer csak horkolás zaja csapott bele a nagy vaksötétbe, Benéztünk a sátorba, a kutyánk húzta magát a lóbőrbe… Így aztán lefeküdtünk a fűbe, a csillagos ég alatt, Jó idő volt, aztán hallottam, már társam is lóbőr alatt… (Senrjon) Én is nekiláttam, hogy A szempillámat leengedjem. Ez a redőnyöm… Vecsés, 2021. június 15. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||