|
|
|
|---|---|
 |
|
| Erdei viharban | |||||
| (3 soros-zárttükrös)
Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék, Inkább otthon a lét nyugalmában az ablakon át, jól kinéznék… Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék. * (Leoninus) De! Én csak a közeli erdőben vágytam szabadságra, merőben. Gondoltam, hogy sétálok délután, aztán nekem lett rém-délután. Így nyárelőn már sok és nagy a lombozat, a messzire látás lefagy. Én is inkább néztem az őzeket a viháncolásokat, meg őzgyerekeket. Nem volt gyanús jel, nem dörgött az ég, így ravaszságból volt elég. Hirtelen zuhogni kezdett a vérmes eső, nagy cseppekben ütött ő. Ez semmi, de rám rontott egy szélvihar, mi vizet az arcomba kavar. Nyakamba is befolyt, fenekem is úszott, meg a víz már cipőmben állott. Próbáltam elbújni, de persze nem volt hova, őzeknek meg van vízálló bundája. Kis tisztásra valahogy elértem, csodára vártam fölnéztem! Felhőket a vihar már el is söpörte, de még úti-cseppeket biz’ rám mérte. Próbáltam kitalálni szerencsével és lám sikerült is szerencsével… * (Septolet) Hazaértem, Ázott létem Fürdőkádba gyömöszköltem… Megmenekültem… Délutánon, már csak nevetek, Vízbe beleesek, Abban elténfergek… Vecsés, 2022. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. [’Leoninus’; a verssor közepe a sorvéggel rímel.] | |||||
| |||||