|
|
|
|---|---|
 |
|
| Megtört tekintettel… | |||||
| Mint haldokló vad, megtört tekintettel
Révedek… világra, hűlő lélekkel. Nincs olyan, mi melegséget is adna, Úgy tűnik, mintha életerőm fogyna. Mitől lennék boldog, megelégedett Ha az élet, keresztfára szegezett? Vérem hullik, lassan mind, mind elcsöpög. Nincs, ki alám tegyen edényt, mi köcsög. Feltámadásban bízni, ez dőreség, Hogy ki vagyok szegezve, ez vereség, Pedig tömeg erős, leemelhetne, Ha szószólójának volna érdeke. Fura, hogy rám senki, sehol nem számít És fura, hogy mily’ sok van, aki ámít, Hogy ez mért van, azt tán már nem tudom meg. A keresztfa a vég, csak ezt érem meg. Budapest, 2000. május 28. –Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. | |||||
| |||||