|
|
|
|---|---|
 |
|
| A varjú | |||||
| A varjú együtt repül a többivel az égen
És eltűnik a feketék szürke tömegében. Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié, De, lelke nagy lehetne, de, nem kell, így senkié. A varjú tud repülni, széthasítja az eget, Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet. Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek, De az ég országútjai, jaj (!) egyenetlenek. A varjú magasan is jár és messzire ellát, De nincs miért, mert nincsen, kit a látvánnyal ellát. Senkit nem érdekel egy varjú a nagy tömegből, Örüljön, hogy előbukkanhat a légörvényből. A varjú lenéz és mit lát… kietlen pusztaság, Belekárog a világba, ez kiábrándultság. Erőlködik, szárnyal tovább, a végtelent nézi És tudja, mint egy tömegvarjú, majd karón végzi. Vecsés, 2001. december 16. - Kustra Ferenc József – anaforában íródott | |||||
| |||||