|
|
|
|---|---|
 |
|
| Lehet reményünk…? | |||||
| Ránk... fölcsillan a remény, de csak átkozott csaló!
Sajnos, nagy eredmény tőle, nem igen várható! Itt van a valóságunkban jóformán minden nap, Vasárnapi misén is erről prédikál a pap. (sedoka) Miért csak ámít... Bennünk él, felcsillan, de... Olyan ritkán lesz való. Becsap bennünket, Néha villódzik s tovább Mi csak várjuk a csodát. * A lelkünkben van vágy, van bússág, sok-sok elérhetetlenség, Van hiány és szeretetlenség, ezek mind reménytelenség... Mindig nagyon fáj, Ha nem teljesül vagyunk, Reményvesztettek leszünk. Amikor a vágy Gyötri testünk, a téboly Kerget. Reményünk elvész. * Megállás nélkül küzdünk, hogy a vágyunk-reményünk teljesüljön, Előlünk semmilyen kedvező megoldás el ne meneküljön. Küzdünk szüntelen Bármibe kapaszkodunk Hogy teljesüljön vágyunk. Fel sosem adjuk, Azért is, csak harcolunk Ha csepp reményt még látunk. * Így aztán az élet, az elérhetetlen reménységekben telik... És ne hazudj magadnak, mert Te is így élsz... lelked, csak reménykedik. Elérhetetlen Reményekben ringatva Magunk, múlik életünk. Ábrándot űzve, Talmi reménységekkel Tengessük az életünk. Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 5. – Kustra Ferenc József– a verset én írtam, alá a sedoka –kat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A sedoka (5-7-7, 5-7-7) csokor címe: ”Néha villódzik…” | |||||
| |||||