|
|
|
|---|---|
 |
|
| Örökösök | |||||
| Hétköznapi pszichológia
Ha majd meghalok? Akkor már nem húzza életteher a vállaimat, De majd a leszármazottaim, haragban lesznek, mert volt valamim… Ha majd meghalok? Már nem tudom elmondani ezt a nagy bánatomat, Pedig kéne, Mert a háború majd akkor kezdődik, hogy markolják a valamim… Levegő, mérgező lesz, szerelem eltűnik... Hagytam hagyatékomat… * (Septolet) Szív-gyűlölet föltámad, Értetlenség letámad, Van, mi rád marad, Gazdagítsd magad! Mi maradt, Jogosan rád-maradt, Odaragadt! * (Anaforás senrjon duó) Kiváltság nem-igen van, Mert a juss, mi jogosan jár! Már nem kedvezek… Kiváltságot, nem-igen Adtam, fontos: élet-igaz! Halállal vége… * (Bokorrímes) A halál nem csodatévő, Sőt, még nem is megigéző, Gazdagodna ingyenélő! (3 soros-zárttükrös duó) Feszültségben bugyborékol a harag, Rokonok közt, ez maga büdös dögszag… Feszültségben bugyborékol a harag. Rokonok közt az ellenségeskedés csak nő, Már látszik, az örök-harag is kifejlődő… Rokonok közt az ellenségeskedés csak nő. (HIAfo csokor) Emberi faj ilyen. Van, kinek a vagyon Egész élete értelme. Emberi faj ilyen. Van ki mindenkiét Begyűjtené, ó boldogan. * Én már nem tudok, és nem akarok változtatni, De nem is fogok senkit, kicsit sem kárhoztatni. Mindenki éljen meg, ahogy tud, ha én már meghaltam, A túlvilágon jó lesz, majd elmondom, ha rákaptam. Vecsés, 2020. szeptember 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. | |||||
| |||||