|
|
|
|---|---|
 |
|
| Friss szél az öbölben… | |||||
| Mintha a nap bolondozva játszott volna az öbölben.
Az égből tűző forró napsugár csak épphogy szétloccsant Az öböl vize friss szellőcske borzolta hullámain, Fényfoltok rezegtek... meg horgonyzó hajók oldalain... A fodros hullámok épp a lejtős pontnak ütköztek, Felszaladtak rá játékosan… majd visszagördültek. A kagylókörön tajtékot hagyott, mely csak meglappadt, Mint mikor kelt tészta a rázogatástól lelappadt. Az aprócska hullámokon halászbárkák ringtak És a himbálódzó csónakok csak úgy siklottak. A hullám, ahogy parthoz érve csapódott neki, Sokféle szemetet, kacatot sodort, vetett ki. A parti sávon sok-sok barnamoszat hevert, Melyet magából a hullámverés kikevert. Mindez gyönyörű barna és nagyon nyirkos volt. Fanyar só szagot, nagyon töményen árasztott. Az öbölben végig a partja mentén, nagyon sekély volt a víz A kőből épült kikötő helyeket is mosta a tengervíz. Öböl közepén kikötéshez vártak besorolva a hajók A nagyon tűző napsütésben majdnem úgy főttek, mint a rákok. Közvetlenül az öböl partján kőkazal sora állt A napkorong nevetve felettük, tűzve ott megállt. A nap a város utcáira is kíméletlenül ontotta a tűzét, A hajókon is érezték a perzselő naptól megolvasd aszfalt bűzét. Vecsés, 2014. január 29. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||