|
|
|
|---|---|
 |
|
| Fognám a kezed, Ida | |||||
| Ha lennél, fognám a kezed, Ida!
Ha lennél, csókolnám kezed, Ida! Elmentél, már nem vagy! Elmentél! Mér’ nem vagy? Ha visszajönnél, simogatnálak, Ha visszajönnél, úgy csókolnálak. Szívem visszahúz, ölelésed vár rám, Itt vagyok, mindig megtalálsz... lám. * Sétálhatnánk a régi erdei úton, Megint ülnénk kispadon, átélve vágyón… Sétálhatnánk a régi erdei úton. Erdei utacska hív, ott vagyok, Padon súgom: sosem hagylak, maradok. * Emlékszel még, mekkora eső csapott le ránk? Összeölelkezve gyorsan rohantunk hozzánk… Emlék ez, és nem vonatkozik másra, csak ránk! Esőcseppek csókoltak, mikor hozzád bújtam, Szívverésed zenéje itt maradt nálam. Vecsés, 2021. augusztus 19. – Siófok, 2025. szeptember 1. Kustra Ferenc József- Írtuk: két szerzősnek. A tíz szavasokat Gránicz Éva írta. | |||||
| |||||