|
|
|
|---|---|
 |
|
| A múlt olyan… | |||||
| A múlt olyan, mint nézni és elmeditálni, egy villám zúzta fán,
Képzelegni, hosszan merengeni, mi minden volt a fakoronán… Volt ott biztosan több madárfészek, kis családok nagy otthona, Télen meg kopasz volt és a fázós varjú had, gallyat toporogta! (Oximoron gondolatok 10 szavasban) Monoton óraketyegés nyugalmat áraszt! Az időm múlása, idegesít, sőt fáraszt! * Nagy élmény hallgatni regélőket, Fele szavát se hidd, a mesélőknek. * Bús holnap kajánul vigyorgott rám, tegnap… Megértem, megjött: mai nap. * (3 soros-zárttükrös) A már múltunkba, anno beleszülettünk Az óta meg gyűrjük oly’ peches életünk… A már múltunkba, anno beleszülettünk. * ((Oximoron gondolatok 10 szavasban) A zseniális kudarcokból levonható tanulságok Lehetnek, az előrehaladást segítő okosságok. * A harc, néha a túlélés folyama, Ha, tartalmazza ember sorsa! * A halál árnyékába, Az ember képtelen a folyamatosan fenntartott színjátszásra. * (Haiku csokor az élet menetéről…) Erősödő szél, Vihar, már oly’ közel. Nyúló dübörgés. * Szél tépi rétek Semmijét. Füvet kócol. Kóró is hajlik. * Zúgó, kócos szél Fésületlen lombok közt. Erdei játék. * Elfeledkezés Nincs, viharok idején. Hűlt levegőben. * Sok kapaszkodó Levél, már zsugorodik. Szellő lefújja. * Villanydrót húrba Szél beakadt, dühös lett. Tomboló orkán. * (10 szavas) A múltunk olyan nekünk a létünkben, Mint házlét a malterben… Tagadni lehet a múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga, De a lelkéből kitépni nem lehet, mert ledől az életháza! A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen, Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen. A múltunk olyan nekünk a megszületésben, Mint alap… a házépítésben. (3 soros-zárttükrös) Az alapról is azt tudjuk, hogy van, Nem látjuk, elbujt a föld-árokban… Az alapról is azt tudjuk, hogy van. Vajh’ alapot ház alól ki lehet bontani? Vajh’ múltat életünkről le lehet csonkolni? Vajh’ ha nem lenne múlt, meg lehetne foganni? (10 szavas) A múltunk olyan nekünk a létünkben, Mint házlét a malterben… (3 soros-zárttükrös) A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van, Nem látni ám, mert elbujt a téglasorban… A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van. (Anaforás, belső rímes) Vajon… a maltert onnan ki lehet szedni? Vajon… ha megtennénk, összedőlne a ház? Vajon… a múltat semmisé lehet tenni? Vajon… ha lehetne, megszűnne életmáz? Tagadni lehet a múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga, De a lelkéből kitépni nem lehet, mert ledől az életháza! (Bokorrímes) A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen, Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen. Mégis nagyon sokan „tagadják”, pedig ez kivitelezhetetlen. A múltunk olyan nekünk a megszületésben, Mint alap… a házépítésben. (3 soros-zárttükrös) Az alapról is azt tudjuk, hogy van, Nem látjuk, elbujt a föld-árokban… Az alapról is azt tudjuk, hogy van. Vajh’ alapot ház alól ki lehet bontani? Vajh’ múltat életünkről le lehet csonkolni? Vajh’ ha nem lenne múlt, meg lehetne foganni? (10 szavas) A múltunk olyan nekünk a létünkben, Mint házlét a malterben… (3 soros-zárttükrös) A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van, Nem látni ám, mert elbujt a téglasorban… A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van. (Anaforás, ötszörös belső rímes) Vajon… a házfalból maltert csak úgy, ki lehet szedni? Vajon… a múltat semmisnek csak úgy... ki lehet tenni? Tagadni múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga, De lélekből kitépni? Végül, ledől az élet-háza... A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen, Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen. Mégis nagyon sokan „tagadják”, pedig ez kivitelezhetetlen. A múltat ó, ne feledjük! A jelent, át is kell élnünk! Jövőben lesz vajon részünk? Vecsés, 2020. szeptember 12. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában írtam. | |||||
| |||||