|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szerelmesek | |||||
| A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik egymást, mint akik nem látták már ezer éve, dajkálva lassan, elringatva gyöngéd, szép mozdulattal testük csodásan-ég? drágagyöngyét, majd szájukat a csókhoz igazítják, keresve átkozott-zárt életüknek a nyitját, de tétováznak még, várnak sokáig, eltávolodnak, úgy tekintenek föl a messze mámor ködbe fúlt fokáig boldogtalan szemük széjjelmeresztett, nagy csillagával, hogy magukra öltsék a könny? vágyat, mint nehéz keresztet, és szájuk és szemük és benn a lelkük reszket. | |||||
| |||||