|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tengeralattjárós kimentés… 1. | |||||
| A II. Világháborúban Albionból…
1 rész A megbeszélt találkozási időben értük ment a partra Egy mentőcsónakkal, két erős tengeralattjárós katona. Gerhard egy ejtőernyős kommandós volt kettő egyike, És Rachael Bittings a másik, ki az Abwer ügynőke. A búvárhajóban Gerhard ruhástól aludt az alsó ágyon, Rachael szintén ugyanúgy, felöltözve, de a felső ágyon. A motorzúgást túl üvöltő ’mormogó sziréna’ hangjára fölriadtak, A búvár naszádban vörös fények villództak… látszott rajtuk... mind riadtak, Majd igen rövid idő elteltével a diesel-motorok is megálltak. A hajó pár pillanat múlva az órára dőlt igen enyhe szögben S süllyedtek sistergés, buborékolás elfojtott zörejei közben. A majdnem doromboló sziréna... ébredőknek úgy egyszerre megszűnt, Az élesen csillogó fények helyére sötétvörös -halkan- került. Kevésbé nagy süllyedés után az U-boot, pont vízszintesbe került… Az emberek szótlan-mozdulatlanul, félve hallgatództak a sötétvörösben, A feszültséget vágni lehetett… a várható, halál előtti csendességben. Gerhard szeme beakadt a mélységmérő óráján a mutatóba, Harmincöt méterre voltak… a víz felszíni alattot mutogatva. Megtudta, hogy az U-181 -t, kilencven méter mélységig biztosra hitelesítették, Meg azt is, hogy az Albioni létüket a britek valahogy ki-megneszelték. Vagy nem tudták… de, nekünk mindig hatalmas volt a pechünk… Közben… romboló tűnt föl, jött felénk, egyenesen nekünk. Közelebb lépett Wolfgang Lüth parancsnok: kihallatszik... ne beszéljenek most, Mert ezzel megzavarják s nagyon is zavarják figyelő hanglokátorost. A csend lassan őrjítő némaságba csapott át És az arcokból csak félelem tükröződött át. Vecsés, 2017. január 1. –-Kustra Ferenc József- írtam: Joachim Peiper „Farkashajsza” c. kalandregénye ötletverskénti fölhasználásával, alloiostrofikus versformában. | |||||
| |||||