|
|
|
|---|---|
 |
|
| Búcsú-vétel az ifjúságtól | |||||
| Itt hagy engem hosszú éltem tavasza, de már látom, elmegy is a dereka…
Sorsom, nem engeded, hogy kezem rózsáid szakassza? Látom, már nincs alkalma… Ezután tán' törvény lesz a korom értelem? Akkor minek leszek, ezt nem vélhetem… Mindenfelől száz dühös ellen jön szemben velem, és mind játszik az ön kéjén velem… Nem virítottál csak szépeket kerültem, de néha tévedtem és örültem. Néha reggel már én is örültem, Láttam gondos estvéket, majd’ megőrültem… Néha visszanéztem terád, mint honjokra a vitézek, ha dob-mars fölvonulni jelt ád. Örömhöz nem vezettél báj halmain, de legalább pihegtem a barátok karjain. Elmémnek nem adtál érteni titkokat, néha kaptam érteni sors-rajzolmányokat. Már meg, hogy sóhajtásim nőjenek, azt míveled, hogy álmodásim elrepülnek veled… Menj! Jobban terjeszd áldásidnak árjait, másnak szívében gerjeszd örömid lángjait. Nekem elég egy szál virág, ha Te adni kész, meg egy csendes vígság… megesküdjék az ész! Vecsés, 2023. január 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Kiss János (1770 – 1846) azonos c. verse átirataként leoninusban. | |||||
| |||||