|
|
|
|---|---|
 |
|
| Időharc… | |||||
| Versben és európai stílusú haikuban…
Ami elmúlik, Az már az idő foglya. Élet időharc! * Kincses ládika A múlt, nagy időzárral… Van jövőidő. A sok elmulasztott perc, mint egy sortűz kopog a mellemen, Az elmúlt idő, már nem tüzel fel, túljárt ő az eszemen. Ha időt mulasztasz, közben szúette lehet a szelemen… Az idő nyűge Folyton ott ül, fejemen. Időharc részek. * Élet dobogás Ismeretlen ritmust ad. Idő, nem áll meg. Ketyeg az életóra, és tán’ lefekszünk virradóra? Vagy talán elromlott az öregecske ébresztőóra? Menetközben olyan sok száz baj felsértette a lelkemet, Próbáltam időzíteni, de nem használtam az eszemet… Tudtam, időharc nem véges, de felőrölte a lelkemet. A csöndem, mint mikor a harmat, csendben leül a hajnali tájra, Beborított és altatott, de ma ez talán annyira nem fájna, Ha, a bennem élő vekker, nem folyamatos időtáncot járna… Csillagos ég alatt, az éj csendje, mint egy fekete selyem stóla, Mindennap hozzásegít, hogy a vekker szerint térjek nyugovóra, Reggelre, az idő továbbhalad, óramutató megy forgóba. A felkelő nap Korán, ébren nem talál. Éjjel, harc szünet. * Idő, reggeltől Megy tovább, perc ketyegés… Az élet: idő. * Monotónia A napi idő perce. Életrészletek. * Szemlecsukásom, Nem oldja meg perceket. Élet, percből áll! Talán az időmúlás lesz a hóhérom, Idő lett az én rozsdás életzsanérom... Nincs már más, megiszom az egy pohár borom… Vecsés, 2016. május 31. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||