|
|
|
|---|---|
 |
|
| A frontgyalogság… 1/3. | |||||
| A II. Világháborúban…
Béke követei mentek, tárgyaltak, Eltaposták őket, rajtuk fanyalogtak… Vélemények árnyaltak? * Embermilliók botorkálnak a nehéz sárban, Végül egyesülnek, nagy tömegsír halálban. * Frontvonalon a sötétség végre leszállt, Nem hallani csak nyögést, kiáltást. * Az ágyúcső többször is felugatott… Nem biztos, hogy elkapta hurutot. * Kínosan vánszorgó sebesültek, Az utak megteltek. Elszabadult lovak, kötözőhelyek, Tömérdek. * Csikorogtak a stráfkocsi kerekek, Akkora súlyúak a sebesültek… Lovak, kehesedtek. * Fáradt katonák álltak csajkával sorba, Viharlámpa fénye vetült megkövesedett arcokba… * A pajta tövében azonnal végig terültek Az emberek, fáradtan álomba merültek. * Hallgatott a táj, a messzeség, Hallgatott az éjszakai hallgatag sötétség… * Pópa, miseruhában szentelte sárga halmokat, Ami felett őrt, fakeresztek álltak. * Húzzátok le bakancsot, Ordította ezredes parancsot… A baka örömmel ugrott. * Ellenség gépfegyvere kezdett kelepelni, Igyekvés hasra vágódni! Katonák kezdtek meghalni… * Szemközti házból is kifröccsent a géppuskatűz… Lélek sem maradt szűz. * Géppuskást bekerítették, Halála útjára elkísérték… Sisakból kiomló, hosszú haját nézték… * Fehérnép! – Kiáltotta valaki a padlásról, Minek döfitek, eltávozott e világról… * Ajtócsapkodás! Sikoltozás! Kutyavonítás közepette, Szüntelenül hallatszott a gyalogság ütemes menetelése. * Szerencsétlen nap, szerencsétlen órája, Suhogott halál kaszája… Ez, ő órája! * Távolból hallani gépfegyver ugatását, Ez is segíti szív, jegessé válását. * Gépfegyver okádja az ólmokat, Aknavető akna a repeszdarabokat, Halálokokat… * Őrmester! Ez naplóba került? Géppuskatűzbe került… Súlyos sebesült. Végleg elszenderült… * Az őrmester megint leitta magát, Tántorgott és kieresztette repedtfazék hangját. * Magasban, két károgó varjú kerengett, Leszállt hullák mellé, ott merengett. * A háború kutyái folyvást ugattak… Emberanyag csak veszett! Hallották! Hallgattak... * Hurrázás, repesz ellen nem ad védelmet, Ezt hazudják bakának… vélelmet. * Fákon, varjúsereg károgott, Templom keresztje szikrázott… Fegyvernek használták… gyalogsági ásót! * Golyó sodorta le a sisakot, Látta géppuska tűzét, miközben zokogott. * Mellette golyószórós keze, ernyedten leesett, Aztán meg lecsúszva, odébb hengeredett. * Mozdulatlan maradt, belenyomta arcát agyagba… Golyók fütyültek! Mászása, csiga lassúsága. * Hajnali fényben, tüzérség vijjogva rákezdte, Fényben fürdő égbolt, visszhanggal éljenezte. * Srapnelek robbantak fent a levegőben, Gépfegyvereztek kifelé rétre, erdőben. * Erdőszélről, Falu belsejéből, Lovasság megindult, Az ezred rohammal elindult. * Csatárláncban indul rohamra sok baka, Többségük, soha nem megy haza. * A vastag köd ráereszkedett a mezőre, Csatárláncok, szökellve törtek előre. * Harmadik napon, ég felhőbe burkolózott, Ősz megjött, nagy esőket hozott! * Gyalogság, elkínzottan, szürkén vonszolta magát, Óriás hüllőként, húzódott mezőn át. * Szuronyra tűzött sátorlaptól vártak védelmet, Menetközben aludtak, álmodtak disz-asztalt, élelmet. * Út, kanyarhoz érkezett, Sötét szakaszához közeledett, Szellő hozott, madár éneket. * Háború hiénái sajnálják, hogy vége, Még pár évnyi pénzkereset kéne… Vecsés, 2015. november 22. – Kustra Ferenc József – íródott: 10 szavasokban. Eusebiu Camilar ’FERGETEG’ c. műve ihletésével. {Szikra kiadás 1949} | |||||
| |||||