|
|
|
|---|---|
 |
|
| A frontgyalogság… 3-3. | |||||
| A II. Világháborúban
Iljin ezredparancsnok a zsákmányolt német motorkerékpárján, Átjött az egész erdőn és nem látott németet, de ott haladván, Balról, géppisztolyok tűzét hallotta... megállt a harcálláspontján. A zászlóaljparancsnok jelentette, a harc-előőrs visszavonul, Németet nem látnak, úgy tűnik, hogy nem mer, tán' nem errefelé nyomul. A tüzérezred, készen állt a tűzmegnyitásra… este, már alkonyul… Előttük egy, kilométeres, hétszáz méter széles tisztás, Ha, besötétedik, akkor német már nem jön és nem lesz más… Ha előbb jön, akkor meg az a nagy kérdés, lesz-e támadás? A tisztástól balra is és jobbra, Szembe is tömör az erdő fala. Erdőben van partizánok hada. Először egy őrmester vágtatott oda, erre jön a német, Sok gyalogos van, Ferdinánddal jönnek, nem hagytak semmi léket… Meg, van még két tank is, többen is látták eme régiféléket. Még a rádiós felderítők is leadták, nagy csoport német közeleg, De Iljin parancsnok kétségei dolgoztak... Vártak a lándzsakötegek. Egyszer csak meglátta, szemben a német a tisztásra érkezett, Az első, majd többi csatárlánc kizúdult tisztásra, mint végzet. Olyan sokan voltak és úgy jöttek, hogy majd’ elállt a lélegzet. Töprengeni, mérlegelni itt már nem volt idő, A német sűrűn jött, mint erdőben a sor-fenyő… A szárnyakon meg, három Ferdinánd is... bújt elő. A csatárlánc elé ért a két harckocsi, De megjelent még egy csatárlánc, egy kicsi… Iljin nem adott parancsot: tüzet nyitni! A Ferdinándok, repeszgránáttal, már nagyon lőttek, De, melléfogtak, itt nem találtak menekülőket. Végül a té-hármas tank is megnyitotta a tüzet. Az első csatárlánc, sűrű géppisztoly tüzet nyitott, Mire az orosz ágyuk, sorozat tüzet… zúdított, A német csatárlánc közepében, németet irtott. A Tigrisnek eltört a lánctalpa, személyzet ugrott kifelé, Egy Ferdinánd hamar kigyulladt, így már nem tüzelt Iljin felé… De a gyalogság nagyon támadott, futott a törzs, helye felé. A régi ’té’-hármas tank a csatárláncot megelőzte, És csak közeledett folyvást… vaktában folyvást tűzelve. A csatárláncok már szétszakadtak, apró szigetekre. Két oldalról, orosz géppuskák egyfolytában németre tüzeltek, A német gyalogosok, futottak és megint előre kerültek. A két Ferdinánd a támadók bal szárnyán… hátrált! Az erdőig ment, onnan tüzelt... a fék közé állt. Az ágyúk lőttek rájuk, de, egy lövés sem talált… A német csatárlánc apró-szigetek futva jöttek, A fűben elvágódtak, elestek, hasra feküdtek. Látták, hogy a tank harcol, ez a példa, ők is jöttek! Iljin, hol a tüzéreket nézte, hol a harckocsit, Már nagyon vártra, hogy hal, mikor kapja be a csalit… Tűz! A találat a toronyba csapódott… nem rapid. Füstszag, nagyon terjengett A mező, a rozs égett… Sok katona… mivé lett? Elfogtak egy német őrnagyot, Aki oroszul is jól tudott. Beszélt is, igen értelmes volt. Vállalta, elment, hogy egységével letetesse a fegyvert, Itt már csak a fölösleges, vesztes vérontás lesz és reggelt Senki nem érné meg... Akkor kérdik... holnap a Nap, kinek kelt? Vecsés, 2015. november 24. – Kustra Ferenc József- írtam; Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével… | |||||
| |||||